Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

5. Eperjessy Géza: A Pest megyei céhes ipar 1686–1872

A ráckevei vásárban pl. 1823-ban a következőképpen állapították meg a csizmadiamesterek sorrendjét: 1. ráckeveiek és filiálisaik, 2. „A Buda Fővárosiak". 3. A pestiek. 4. Az óbudaiak. 5. A kunszentmiklósiak „az öregség és közelség tekintetéből". 6. A dunavecseiek. 7. A dunapatajiak. 8. A kecskemétiek. 9. A fehérváriak, s földváriak.

72 . . . — A kecskeméti csizmadiák viszont 1825-ben azt kérték, hogy mindjárt a ráckeveiek után árulhassanak, arra hivatkozva, hogy annakidején Ráckevétól kapták artikulusaikat, ill. azok filiálisai voltak. A ráckevei tanács azonban nem teljesítette kívánságukat, csupán ahhoz járult hozzá, hogy a 8. helyről a 7. helyre kerüljenek.

73 Amikor Kiskunlacháza elnyerte a mezővárosi rangot, a helybeli mesterek „szabadalmas gyülekezete" azonnal benyújtotta kérését a városi tanácshoz, hogy ,,a majdan keletkezendő helybeli vásárokon nékiek árulás végett az első hely mutattasson ki". A ráckevei céhes mesterek pedig a szomszédságra, valamint arra hivatkozva, hogy a lacházi mesterek korábban a ráckevei céhekbe voltak kebelezve, kérték, hogy számukra mindjárt a helybeliek után jelöljék ki a helyet. Az elöljáróság ekkor úgy döntött, hogy a lacháziak után az első helyet ,,a kun kebelbeliek" kapják, utánuk mindjárt a ráckeveiek következzenek.

74 Azok a mesterek viszont, akik rosszabb helyet kaptak, igyekeztek minden lehetséges eszközzel előnyösebbet szerezni. Két ráckevei ,,mézesbábos" mester pl. 1845-ben összeszólalkozott és összeverekedett a kiskunlacházi vásárban „a hely végett".

75 A ceglédi uradalom tiszttartója 1828-ban arról tudósította a főszolgabírót, hogy Cegléden a „Helybeliek sátorai után mindenkor a szomszéd mezővárosbeliek, ti. az Albertiek, Pilisiek, Nagykőrösiek és Abonyiak sátorai, ezek után pedig a ketskeméthi sátorai valának helyheztetve". A kecskeméti csizmadiák azonban megvesztegették a ceglédiek céhmesterét és atyamesterét, és olyan ,,álnok" levelet írattak velük, melyben azok kérték, hogy a kecskemétieknek mindjárt a ceglédiek után engedjenek helyet. Erre viszont az albertiek és pilisiek panaszt tettek földesuruknál, s a helybeli vásárokon — büntetésül — megfosztották a ceglédieket ,,a szomszédi Justól".

76 A mezővárosi céhes kézművesek jelentékeny része nem elsősorban a vásárokra, hanem inkább csak a helyi megrendelők számára, esetleg hetipiacra termelt. Csupán a vagyonosabb mesterek rendelkeztek nagyobb mennyiségű nyersanyaggal, 1 vagy több segéddel, s csak ezeknek volt annyi áruja, hogy a vásárokra is vihettek belőle. Sőt a jómódú céhes mesterek között akadtak olyanok is, akik csaknem kizárólag „vásározásból" éltek. Egy-egy mezőváros piaci körzete viszonylag elég szűk volt, a helybeli iparosok főként a szomszéd városok vásárait látogatták. A fejlettebb mezővárosok piaci körzete sem volt nagyobb 50—60 kilométernél. A nagykőrösi országos vásárokon pl. 18—20 város céhes iparosai jelentek meg, s a helybeli kézművesek, főleg Kecskemét, Cegléd, Pest, Buda, Monor, Vác, Székes fehér vár t Mezőtúr, Szolrok, Jászberény, Jászapáti, Nagykáta, Abony, Kunszentmárton,. Kisújszállás, Karcag, Törökszentmiklós stb. vásárait látogatták.

77 Az élelmiszerek és iparcikkek árának megszabása (limitációja) az 1625. évi 40. te. és az 1659. évi 71. te. értelmében a vármegyék hatáskörébe tartozott. A megyék azonban gyakran a mezővárosok és községek elöljáróságát bízták meg azzal, hogy saját területükön ellenőrizzék a megyei árszabások megtartását, sőt olykor a helybeli magisztrátusra ruházták az árszabás elvégzését. A Jászkun kerület pl. 1818-ban, majd 1824-ben is utasította az egyes elöljáróságokat, hogy a céhekkel együtt állapítsák meg az árakat.

78 A kiskunlacházi magisztrátus — a kerület intézkedésének megfelelően — 1818. márc. 258