Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

5. Eperjessy Géza: A Pest megyei céhes ipar 1686–1872

A váci molnárcéh pl. 1838-ban; a csizmadiacéh pedig 1847-ban újította meg korábbi kiváltságlevelét, de folyamatosan és állandóan működött a szabadalom megújítása előtti évtizedekben is. Azok közül a céhek közül pedig, melyek kérték, de nem nyerték el az új kiváltságot, illetőleg nem váltották ki a privilágiumot, folyamatosan és megszakítás nélkül működött a kőmíves- és kőfaragó-„céh"; az asztalosok ,,céhe", az ácsok ,,céhe", a német szabó-,,céh", a német varga-,,céh", (s az előbbieken kívül a kovács-,,céh", a kerékgyártócéh, a mészárosok stb.)

36 De ha az illegálisan működő céheket is hozzászámítjuk azokhoz a céhekhez, melyek megújították a szabadalmukat, még mindig 1

/

3-ával kevesebb a XIX. században működő céhek száma a korábbiakéhoz képest. „Illegális" céhek működéséről nemcsak Pest megyében, hanem pl. Palotán (Veszprém m.-ben), Németújváron, Szombathelyen (Vas megye) stb. is van tudomásunk. Ezekben a városokban szintén jelentékeny mórtékben csökkent a céhek száma, de az iparűzők számaránya — Váchoz hasonlóan — viszonylag elég magas volt.

38 A céhek számának csökkenése az említett városokban a céhes kisipar bomlásának a következménye volt. Palotán pl. a korábban oly jelentős csapóipar a külföldi és hazai tőkés ipar versenyének hatására lehanyatlott. Szombathely lakosságának — a számlálóbiztosok jelentése szerint — az iparon és kereskedésen kívül nem volt ,,más különös ólelemkeresési módjok."

38 Ezeknek a mezővárosoknak a kézművesei általában zsellérek voltak, az évnek csak egy bizonyos részében és legnagyobb részt segédek nélkül dolgoztak. A céhprivilégiumot pedig azért nem váltották ki, mert nem volt elegendő anyagi erejük a korábbi kiváltságlevél megújítására és nem azért, mintha a szükséges tőke birtokában műhelyüket tőkés üzemmé alakították volna. Cegléden a XVIII. században 8, a XIX. században viszont csak 3 céhet találunk. Nem alakult újjá a szabók céhe, amely 1727-ben Pesttől kapta kiváltságát, a szűcsök céhe, mely Pesttől kapott 1727-ben artikulusokat, a csizmadiák céhe, mely 1772ben Mária Teréziától nyert kiváltságot, a lakatosok, órások ós puskaművesek céhe, mely 1774-ben Pesttől nyert szabadalmat, az asztalosok céhe, melynek Pesttől nyert kiváltságát 1777-ben a megye erősítette meg, a kovácsok ós bognárok céhe, melynek szintén a megye adományozta 1802-ben a pesti kiváltságot. Viszont a molnárok és ácsok céhe csak 1825-ben alakult meg.

39 Nagykőrösön korábban 10, a XIX. században pedig csak 6 céh működött. Bár a kézművesek száma tovább emelkedett az 1848 előtti évtizedekben is, de a nagykőrösi céhes ipar hanyatlásnak indult, mivel a helybeli iparosok nem bírták a versenyt a tőkés iparral ós a „fejlettebb iparú városok képzettebb mestereivel". A helybeli nemesség pedig ebben az időben már a pesti piac (országos piac) vásárlója.

40 Nem találjuk meg a XIX. században a szappanosok céhét, amely Kecskeméttel együtt 1642-ben kapta a debreceni szabadalmat. Nem alakult újjá a szűcsök céhe, amely 1659-ben Kecskeméttől kapta az artikulusokat s azokat 1725-ben megújították, ezenkivül a csizmadia céh, mely 1698-ban Budától kapta a szabadalmat, s 1714-ben. majd 1780-ban megújította a kiváltságot, a lakatos, órás, puskaműves céh, mely 1744-ben kapta a pesti artikulusokat, a varga céh, melynek kiváltságát a városi tanács 1750-ben erősítette meg, s amely az 1667. évi óbudai privilégium alapján alakult, az asztalosok céhe, amely 1805-ben kapta a vármegyétől a pestiek kiváltságát, a kerékgyártók céhe, melynek 1802-ben adta a megye a pesti artikulusokat.

41 253