Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

5. Eperjessy Géza: A Pest megyei céhes ipar 1686–1872

tétől elszakítva semmiképpen sem lehet tárgyalni, mint ahogy a Pest megyei céhes ipar helytörténetét is az országos fejlődés összefüggéseibe kell beleágyazni. A Pest megyei céhes ipar történetének vizsgálata során csupán néhány kérdéssel, így főként a céheknek a török kiűzése utáni megalakulásával, majd a céhrendszernek a XIX. század fordulóján meginduló bomlásával foglalkoztunk részletesebben. Számos problémára (így a tüzetesebb tárgyalást igénylő kontárkérdésre, s Pest megyének a kontárkérdésben a központi kormányszervekkel folytatott harcára) csupán utalni tudunk. A céhmonopóliummal öszszefüggő egyéb problémák (pl. a ,,vallási elzárkózás",

3 a céhes mestereknek a zsidó kézművesek és általában a kereskedelmi tőke ellen folytatott küzdelme, stb.) tárgyalásáról pedig le kellett mondanunk. Ezeknek a fontos kérdéseknek az elemzése, vagy pl. az 1848—1872 közötti céhproblémáknak részletesebb vizsgálata más tanulmányok — s természetesen a további helytörténeti kutatások feladata. 1. A céhesipar fejlődése és bomlása a XVII. század végétől 1848-ig A török uralom idejében Pest megye területén a termelőmunka és a kulturális élet központjai a nagyobb parasztvárosok voltak. Egyik-másik parasztvárosban (pl. Kecskeméten, Nagykőrösön stb.) az iparosok céhes szervezetet is alakítottak. Kiváltságlevelüket a török hatóságok mellett a nádor és a királyi területre menekült földesurak is megerősítették. A céhesedés azonban lényegében csak a török hódítás megszűnése után, a felszabadult országrészek benépesedésével párhuzamosan indult meg hazánk középső területén. A török hódoltság megszűnését követő első években a bécsi udvar még nem döntött abban a. kérdésben, hogy mennyiben volna célszerű a céhrendszer visszaállítása a felszabadított területeken. A Kollonics-fóle Einrichtungswerk fölött tanácskozó bizottság véleménye szerint nagyon is meg kellene gondolni a céhkiváltságok adományozását Magyarországon. Az 1690-es évek közepétől kezdve azonban egyre inkább növekedett az uralkodótól származó szabadalomlevelek száma.. Az udvar ugyanis a Magyarországgal szemben követendő gyarmatosító politikának egyik alkalmas eszközét a céhrendszerben látta, annál is inkább, mivel az újonnan megalakuló céhek nagyobbrészt a pozsonyi, s ezen keresztül a bécsi főcóhtől függtek,

4 az örökös tartományokban pedig egyre inkább a tőkés üzemeket támogatták a céhekkel szemben. Az udvar céhpolitikája azonban a céhalakulásnak csak az egyik oldalát világítja meg. A céhes szerveződés alapvető magyarázatát a felszabadult területek újranépesedé seben, majd a mezőgazdaság és ipar különválásában kell keresnünk.

5 Egyes mezővárosokban meglepően korán, a török kiűzése után alig egykét évtizeddel, létrejönnek az első céhszervezetek. A jászberényi vargák pl. 1695-ben alakítottak céhet, s céhlevelüket még ugyanebben az évben kölcsönadták a váci vargáknak. Az említetten kívül a század utolsó eveiben más céhek is alakultak Vácott. A kádárok pl. 1696-ban német nyelvű szabadalmukat Pest városától kapták. — A fazekasok magyar nyelvű céhlevelüket 1698-ban Pozsonytól nyerték. A szabók magyar nyelvű artikulusaikat 1699ben I. Lipóttól kapták. — A szűcsök 1699. évi magyar nyelvű céhlevele Győr városától származik. Igen korán indult meg Ráckevén is a céhes szerveződés. 244