Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)
4. Spira György: Parasztsors Pest megyében a jobbágyfelszabadító forradalom küszöbén
előbbeni állapotban hagyattassaiiak meg". 28 Ezért kell a megyei törvényszéknek az akasztaiakat 1823-ban a határukban működő földmérő munkájának minden módon való akadályozásától ,,24 páltza ütések fenyítéke alatt" eltiltania. 29 S ez az oka annak is, hogy az 1815-i reguláció alkalmával a vadkertiek a földesuraknak, a híres-neves Orczy báróknak — mint azok felháborodottan tudatják a vármegyével — ,,1 nagy kazal szalmájokat meg gyújtották, a midőn pedig a tűznek oltására a gazdaságbeli tisztek által serkentettek, a tűznek nézésére öszve sereglettek ugyan, azt mindazonáltal oltani tellyességgel nem akarták, úgy annyira, hogy robotban kellett más nap tűz oltókat ki rendelni," s „mind ezek után egy másik kazal szalmát is akartak meg gyújtani, a melybűi a gyullasztó szerek az ispány által húzattattak ki", majd pedig, „makatságokban még inkább meg erősödvén", „ezen vakmerő emberek oUy annyira dühösködtek az uraság udvarában, hogy ha fő strázsa mester Szili Antal, esküdt Sütő Mihály és mezei biztos Nyári Péter urak jelen nem lettek volna, talán a folyamodóknak személlyé sem maradott volna töllök bátorságban". 30 S ezek eddig csak a törvényes jogcímen történő földesúri földrablások válfajai. Márpedig a földesurak sokszor még ürügyképpen sem igyekeznek a szabályszerű eljárás látszatát kölcsönözni foglalásaiknak, hanem jogaikra való indokolt vagy éppen keresett hivatkozás nélkül is rá-ráteszik kezüket jobbágyaik birtokaira. Ügy látszik, kiváló alkalmat szolgáltat ehhez számukra mindenekelőtt az urbáriumnak az a rendelkezése, amely kimondja, hogy ha valamely faluban az egyes jobbágyok illetőségének (egész, fél, negyed stb. helyes mivoltának) megállapítása s ennek megfelelő telki járandóságuk kijelölése után kiderül, hogy némely gazdák birtokában addig járandóságukat meghaladó földterület volt, akkor ezeket a többletterületeket el kell venni az illetőktől s az ilyen maradványföldekből újabb jobbágy telkeket kell alakítani: ezt a rendelkezést ugyanis a földesuraknak szemmelláthatóan módjukban áll sokfelé úgy is foganatosítani, hogy a szóbanforgó többletterületeket csakugyan elvonják korábbi birtokosaiktól, a maradványföldeknek újabb jobbágytelkekké alakításáról viszont egyszerűen megfeledkeznek. így történik ez többek között Szentistvánban, 31 Kiskőrösön, 32 Akasztón, 33 Solton, 34 Tasson, 35 Üriban, 36 Solymáron és Vörösváron, 37 sőt így történik és később is változatlanul ez a helyzet Cegléden is, 38 holott Cegléd mezővárosát 1782-ben korábbi földesurának, a klarissza-rendnek a feloszlatása után maga az urbáriumot kibocsátó államhatalom veszi kezelésébe. Máskor pedig a földesurak még az ilyen önként kínálkozó alkalmakra sem várnak s az ilyen sajátos helyzetű területekkel sem érik be, ha úrbéres földek bekebelezésére szottyan kedvük. A csővári közbirtokosság például magából a falubeli jobbágyok 27 telkéből is elfoglal a tízes évek elején 10% teleknyi állományt. 39 A tótgyőrki jobbágyok, akiket az úrbérrendezéskor még 17% telekkel írtak össze, hasonló okok miatt 1822-ben már szintén csak 10%, 40 1828-ban pedig immár alig 6 telket mondhatnak a magukénak. 41 Ugyanekkor a földesurak foglalásainak jóvoltából 42 Izsákon is már csupán 53 telek van a jobbágyok kezén az eredeti 64 21 / 32 helyett. 43 S végérvényesen a Károlyi grófok sem elégszenek meg a Pest megyei uradalmuk központjában — mint már volt róla szó — 1810—11-ben kurializált telkekkel, hanem a következő években is újabb foglalásokat tesznek Foton — úgy, hogy 1825-ig itt is 51-re, 44 majd 1828-ig 50-re csökken az úrbérrendezéskor még 79 jobbágytelekben megállapított úrbéres állomány. 43 A hasonló földrablásoknak pedig másutt is se 208
