Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

3. Wellmann Imre: Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés

kézi robotot javall büntetésül, de nem a szorgos munka idején. Csak ha a paraszt 3 napi dolgoztatással sem javul meg, vagy pedig testében vétkezett, erős, egészséges embert legfeljebb 24 pálcával, asszonyt ugyanannyi korbácsütéssel kell sújtani, korosabb, gyengébb embert áristommal, szükség esetén kenyéren és vízen. Hosszabb időre csak nagyobb gonoszságért szabad tömlöcre vetni; általában a jobbágy ne mulassza saját munkáját 3 napnál tovább. Annak, aki restségből vagy vétkes okból robotra nem jelenik meg, 12 pálca a büntetése. Súlyosabban minősül, ha a parasztnép önsegélyhez akar folyamodni, s szervezkedni készül: az úgynevezett »jollecta tilos, 24 pálca sújtja a jobbágyokat, ha maguk közt pénzt vagy termést szednek össze. A földesúrnak jobbágy telkeihez s azok népéhez való jogát épségben kívánta tartani az Urbárium. A vételár elvesztésének terhe alatt tiltotta a házhelyhez tartozó földek adásvételét, továbbá cseréjét és végrendeletben való hagyományozását is a földesúr tudtán kívül. S az 1514-i törvény szellemében mondta ki, hogy meghalt jobbágynak a telket bíró özvegye nem távozhat az uraság engedélye nélkül, ha máshoz megy férjhez, különben javaival a földesúr szabadon rendelkezik. Fenntartotta az urbárium a földesúrnak a parasztközség feletti jogait is, csupán az állami adó beszedése és továbbítása dolgában hárította el a földesúrnak és tisztjeinek beavatkozását (amit az 1723 : 63. te. még kénytelen volt tudomásul venni); nem járult hozzá a községi bíró adómentességéhez sem. A falubelieknek csupán a jegyző és az esküdtek választásában engedett szabadságot; már a bírót a földesúr három jelöltje közül az uraság emberének jelenlétében kellett választani, s ha a földesúr úgy találta, hogy rosszul viseli magát, letehette, meg is büntethette. Szükségesnek tartotta az Urbárium, hogy a földesúr felügyeljen az adó felosztására, hogy az igazságosan, csalárdság nélkül menjen végbe; a bíró számadását is felül kellett vizsgálnia. Kölcsönt sem vehetett fel a község az uraság híre nélkül. — Az úrbéri rendelet kibocsátása, az Urbárium közzététele elsősorban mint tett volt nagyjelentőségű. A földesúr és jobbágy viszonyát, melyet az uralkodó osztály lényegében magánjoginak tekintett, állami ellenőrzés alá vonta, sőt országosan egységes állami szabályozásnak vetette alá. Eddig a jobbágy sorsa, ura tetszésétől függően, nemcsak változóan alakult, hanem — a földesúr kezében lévén — bizonytalan volt, ingatag talajra épült; az Urbárium többékevésbé szilárd alapot vetett neki.

28 Rendelkezései hagytak ugyan hézagokat és kibúvókat a földesúrnak, de az adott helyzetben meglehetősen hathatós intézkedéseket hozott a mind szélesebben gyűrűző földesúri kizsákmányolás korlátozására. Kevésbé látszott megnyugtatónak az a mód, ahogy a jobbágyföld földesúri kisajátításának próbált gátat vetni az Urbárium; az úri joghatósággal kapcsolatos intézkedései pedig világosan mutatták a feudális rend fenntartására, sőt megszilárdítására irányuló szándékát. Pest megye egyelőre nem sok tanújelét adta annak, hogy az úrbéri rendelettel érdemben foglalkozott s annak keresztülvitelét napirendre tűzte volna. Űgy látszik, abban bízott, hogy ezt a kellemetlen és veszedelmes, a megye urainak érdekét sértő rendeletet, mint már sok más társát is, sikerül majd szép csendben ad acta tenni. Amikor azonban a ráckevei uradalomból beérkező panaszok, az ott kötendő szerződés és a visegrádi uradalomban behozandó urbárium ügyét felterjesztette, a válaszul 1767. június 5-én II. József aláírásával kiadott királyi rendelet a konkrét állásfoglalás során váratlanul az úrbérrendezés dolgára is kitért. Ehhez képest a helytartótanács 1767. június 25-én 169