Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

3. Wellmann Imre: Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés

jogaikkal és földbirtokuk határain belül fekvő minden jövedelmükkel tetszésük szerint mindenkor szabadon élhetnek.

12 Sőt még XVIII. századi magyarázója: a jezsuita Szegedi János is csak az említett mentességekben s nem egyébben látta a nemesség harmadik sarkalatos kiváltságának lényeges tartalmát, mikor a jogot tanuló ifjúsággal e legszükségesebb tudományt a Hármaskönyv rendszerébe beépítve ismertette.

13 Amint azonban a század folyamán mind jobban erőre kapott a földesúri reakció, a jogokkal és jövedelmekkel való szabad élés fogalmába kezdte a jobbágy termény-, pénz- és —- a megnövekedett allodium fokozódó robotszükségletére való tekintettel — főképp munkaszolgáltatásainak szabad, azaz korlátlan igénybevételét belemagyarázni. A nagy parasztfelkelést követő 1514-i bosszútörvény még heti 1 egész napban rögzítette a jobbágy ingyen munkakötelezettségét.

14 Huszty már a jog szempontjából semmi akadályt nem lát abban, hogy a földesúr a paraszti munkaerőt teljes mértékben igénybe vegye, s szinte kedvetlenül teszi hozzá, hogy gyakorlati okból, az állami megterhelésre való tekintettel a robotnak mértéket kellett szabni. De jellemző, miben áll szerinte a jobbágy dolgoztatásának korlátozása! Helyenkint — írja — nap mint nap robotol a paraszt, s azonfelül más kötelezettségeket is teljesít; másutt Mihály-naptól László napjáig (azaz szeptember 29-től június 27-ig, tehát a kevesebb munkával járó őszi, téli, tavaszi időszakban) hol 4, hol 3 napot dolgozik hétről-hétre, László-naptól Mihály napjáig vagy az aratás s a széna- és gabonabetakarítás végeztéig pedig mindennap. Azelőtt — folytatja számos urbárium tanulmányozásából leszűrt tapasztalat alapján — jóval többet teljesített az uraságnak; amióta azonban bevezették az évről évre fizetendő hadiadót, a földesurak nem keveset engedtek a régi urbáriumoknak előírásaiból, látván, hogy jobbágyaik a királynak is, meg nekik is egyszerre nem bírnak annyit teljesíteni.

15 S hogy mindez a nyers valóságnak felelt meg, nem pusztán jogalapteremtő szándék rejlett mögötte: az ország nyugati, északi részére (a volt „királyi Magyarországra") nézve bőven megmutatták konkrét híradások is, többek között magának II. József császárnak a megütközés hangján írt feljegyzései.

16 A törökpusztította vidéken sokkal inkább hátramaradt a termelőerők fejlődése, általában véve a majorsági árutermelés piaci feltételei is nehezebben bontakoztak annál, semhogy megközelítőleg is annyira haladt volna a földesúri felsőség elhatalmasodása, mint az ország nyugati, északi karéján. De nem egy jele mutatkozott annak, hogy a földesurak itt is fenn akarják tartani maguknak a jobbágy fokozódó kihasználásának lehetőségét abban az ütemben, ahogy erre bővebb s bővebb alkalom adódik. Miután az 1764—1765-i országgyűlés az uralkodónak az urbáriumok feletti felügyeleti jogát nem volt hajlandó tudomásul venni, Pest megye is olyan álláspontnak adott hangot, melyből arra lehetett következtetni, hogy a hirhedt 1514-i törvények előírásait maga sem óhajtja a földesúri kizsákmányolás korlátainak tekinteni. Mikor a váci káptalan, Üllő földesura új urbárium tervezetével állt elő, a megye ilyen elvi megállapítást tett: az urbáriumok kidolgozására törvényes előírás nem lóvén, ebben a szokást és a szomszédság gyakorlatát kell irányadónak venni; a régi törvények ugyanis sokban kimentek a gyakorlatból, a mostani viszonyokra már nem igen alkalmazhatók.

17 Ez az állásfoglalás tulajdonképp csak a jogi igazolást akarta megadni a terebélyesedő földesúri követelőzésnek, melyről a jobbágy terhek növekedése előny ösebb piaci helyzetű vidékeken a század közepétől fogva egyre nyíltabban tanúskodott, s amely a majorkodás nekilendülésének járt a nyomában. 158