Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

2. Petróci Sándor: Pest megye újjátelepülése 1711–1760

két esztendő alatt Kecskeméten 40, Nagykőrösön 43, Cegléden 26 új család telepszik meg. Nem vesztett vonzó erejéből a mai nagykátai járás század elejétől töretlenül fejlődött északi része sem: Kókára 12, Tóalmásra 15, Nagykátára 23, Szentmártonkátára 10 új család költözik. A benépesült pusztákból falvakká nőtt helyek pedig már a megyéből kapják első lakóikat. Bugyira 1729-ig 3 család Monorról, 3 Izsákról, 1 pedig arról a Nagykőrösről költözik, ahová ugyanakkor 43 másik család vándorol! Az addig lakatlan farmosi pusztára 1744 körül telepszik 15 család, a dabasira 7, az eddig ugyancsak néptelen Ujszászra pedig 9. 1741-ben vesz nagyobb lendületet a már előbb megült Soroksár benépesülése, amikor Grassalkovich Antal nekik engedi át kerekegyházi — középkori elpusztult falu Gyál mellett, nem a ma is meglevő Kerekegyháza •— és Szent Dénes — pusztákat.

51 Hullámzó a váci járás családszáma is. Vác városába költözik ugyan 26 család, de ugyanakkor 11 jobbágy elvándorol, 25 pedig megözvegyülvén anynyira elszegényedik, hogy adóját törölni kell.

52 Bényére 8, Gombára 10, Maglódra 6, Rákoskeresztúrra 18, Rákoscsabára 4, Isaszegre 9 új család telepszik. Csomádot 11 jobbágy alapítja, akik közül 4 a Hont megyei Klaszitáról, 4 a Veszprém megyei Iszkáról — eddig a vizsgált időszakban egyetlen adat Dunántúlról való betelepedésre! —• való, de ezek az utóbbiak már két esztendeig Pilisen laktak. 3 — eredetileg Tapolcsányból való — jobbágy közül 2 Csornád előtt 2—2 évig Pilisen, illetve Csömörön próbált szerencsét, 1 pedig már 8 esztendeig Bényén lakott. 10 jármos ökörrel, 6 hámos lóval, 8 fejős tehénnel és 5 birkával kezdték el csomádi életüket. Az ugyancsak új telepítésű Mende jobbágy népe közül 2 gyömrői, 1—1 alberti, sári és zsámbéki, 1 leszerelt katona, 1 pedig éppenséggel milánói!

52 A pilisi járásban 16 esztendő alatt 3 új falu települt: közöttük Perbál a legjelentősebb: 49 család már házat is épített, 8 még nem készült el vele. A régebben megült falvakba is tovább tart az idegen országbeli népek beköltözése— ebbe a járásba számba vehető magyar betelepülés a század első felében nem is volt — Pilisborosjenőre 12, Budakeszire 46 (!) Piliscsabára 9, Nagykovácsiba ugyancsak 9, Pátyra 15, Pilisszántóra 14, Pilis vörös várra 41 (!) Tökre 12, Tótfaluba 5, Szigetújfaluba 8, idegen család települ. Óbuda népe ugyanakkor csökken! A kecskeméti járásbeli bevándorlókkal összehasonlítva a budaörsi új telepesek igen szegények: 31 ,,facultatem non habens" zsellérnek valójában a két kezén kívül semmije nincsen, az 5 jobbágynak és a 18 házas zsellérnek is csak 6 jármos ökre, 20 lova és 16 tehene van (a Sáriba költözött családoknak átlagban 2—2 ökre és 2—2 fejőstehene volt!)

53 A solti járás benépesülése is nagy lendületet vett :

54 az eddig jelentéktelen lélekszámú Kiskőrösre 76 család költözött, de Harta is 29, Tass 16, Szalkszentmárton 12, Apóstag 16, Solt 37, Akasztó 14, Foktő 17, Dunapataj 64, Bátya 17, Dusnok 20, Sükösd 15, Ordas 32, családdal szaporodott. Tíznél kevesebb család költözött Kalocsára, Úszódra, Bogyiszlóra, Fajszra, Géderlakra, Dunaegyházára, Érsekcsanádra, Miskére és Szeremlére. Az érsekség telepítette jobbágyok jól felszerelt gazdaságokkal kezdték el magyarországi életüket. 1728-ban, de 1744-ben is a solti járásban legkevesebb a zsellérek száma! 1728-ban az itt élő 1856 család közül csak 182, a hazátlan zsellérek száma pedig mindössze 9! 1744-ben az összeírt 3867 családból is csak 267 volt zsellér ós 98-nak nem volt háza! Ez az összeírt lakosságnak mindössze 3%-a, míg a többi járásokban a hazátlan zsellérek százaléka így alakul: 102