Pest-Pilis-Solt vármegye országgyűlési követutasításai a 18. században - Pest Megyei Levéltári Füzetek 38. (Budapest, 2015)
I. Bevezető
lomban, hogy nem fordítottak elegendő figyelmet az utasítások összeállítására a megyék, általában a követek állították össze maguknak vagy a jegyző. Ennek a kijelentésnek az értékeléséhez tisztában kell lennünk a korabeli megye működésének néhány jellemzőjével is. A megyei közgyűlés keretei - az országgyűléshez hasonlóan - nem voltak megfelelőek egy-egy kérdés alapos tárgyalására, ezért az ilyen jellegű ügyek intézésére bizottságokat állítottak fel. Mivel a követek a fentiek szerint a magisztrátusból vagy a megye és az ország dolgait jól ismerő, túlnyomórészt jogi végzettségű táblabírákból kerültek ki, természetes volt, hogy részt vettek az utasítások kidolgozásában. Sőt, önmagában az sem jelent hanyagságot, ha nincs tudomásunk arról, hogy az utasításokat bármilyen formában tárgyalták volna, hiszen a közgyűlés működésére vonatkozó forrásaink egyéb tekintetben is igen szűkszavúak/1 A regálist hat héttel az országgyűlés kezdete előtt kellett kihirdetni (az 1635. évi 79. törvénycikk szerint), ami azt jelentette, hogy a kézhezvételtől számított legrövidebb időn belül, de legkésőbb hat héttel a kitűzött időpont előttre közgyűlést kellett összehívni. A köztes időben természetesen a jegyző és az alispán már előre gondolkodhatott.31 32 Hogy az előkészítésben és döntésben ki és hogyan volt segítségükre, vagy ellenkezőleg, ki befolyásolta azt, igen nehéz megállapítani. Az utasítás nem kötődött főispáni jóváhagyáshoz, ez azonban egyáltalán nem bizonyítja a ráhatás hiányát, de az sem bizonyítható, hogy egyértelmű célt értek volna az ilyen irányú - köztudottan meglévő - törekvések. *** Végül, előrebocsátva, hogy a feltárt források az események és cselekmények hátterében húzódó valódi indokokat természetesen nem mutathatják ki maradéktalanul, mégis meg kell próbálkoznunk a Pest megyei - a kötet bevezető tanulmányai révén a későbbiekben részletesen bemutatott - gyakorlat alapján kirajzolódó kép elemzésével, valamennyi, a fentiekben fogalomszerűen érintett kérdés rövid vizsgálata révén. A követek számát tekintve a megye egészen 1741-ig elképzelhetőnek tartotta volna, hogy csak egyetlen legátusa legyen jelen az országgyűlésen, a költségek mérséklése miatt, később viszont, úgy tűnik, hogy a teljesebb képviselet igénye háttérbe szorította ezt az indokot. Egyre fontosabb szemponttá vált ugyanis, hogy elsősorban az előretörő szabad királyi városokkal szemben egy esetleges szavazás esetén egyetlen vokssal se kerüljenek hátrányba. Ezt a képet már csak árnyalja az 1791. évi eset, ahol a három követ három külön felekezetet képviselt. A követek személye és megválasztása tekintetében is érzékelhető változás, hiszen a hivatalból küldött (alispán, jegyző) vagy hivatalból jelen lévő (alországbíró, ítélőmester) követek mellett először „beugróként”, aztán fő követként jelentek meg a diétán akítvan - mégha nem is rendíthetetlenül - szereplő táblabírák (Prónay, Ráday). 1791-ben azonban Szily József alispán személyében az ellenzéki gondolatok egyik fő terjesztője képviselte a megyét. A megválasztást is ezután, az 1792-es országgyűléstől 31 Vö. Kiss 2012.17. o. 32 Zala megyében a 30-as években már a regális előtt elkezdték a munkát! (DEGRÉ 2004d, 238-239. o.) 15
