Borosy András - Kiss Anita: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok IV. 1731-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 36. (Budapest, 2004)

Regeszták

ítélet: Mivel a seb nem volt halálos, elégítse meg a seborvost és a sértettnek fizessen 20 rénes forintot, ezen kívül 150 botütést kapjon. • Vörös Pál és Csányi István váci polgárok Szabó Pállal az úriszék előtt a következőképpen egyeztek meg: 1. Szabó Pál a felpereseknek 30 napon belül 250 forintot fog letenni, ezenkívül a perköltségekre 12 forintot. 2. Mindkét fél minden további követeléséről lemond. 3. Ha pedig a mondott összeget az alperes vagy utódai nem fizetnék meg, a felpereseknek joga legyen azt bírói úton megvenni rajtuk. • Segyivi (Segivi) András börtönőr 1732. október 23-án a gyermekgyilkosság vádjával bebörtönzött Fülöp Jozefinát, akit az úriszék augusztus 25-i végzése szerint kínvallatás alá akartak vetni, elengedte, így mint nyilvános gonosztevő pártolójára Zsigmond király 3. dekrétumának 9. cikkelye, az 1727. évi 6. cikkely, az 1557. évi 23. cikkely, végül az 1659. évi 17. cikkely, valamint a büntetőtörvénykönyv (Praxis Criminalis) alapján, amelyek részben a pártfogolt gonosztevőével azonos, halálbüntetést kér, bűntársai és egyéb körülmények felderítésére pedig Kitonich kézikönyve 6. fejezetének 8. kérdése alapján, hacsak magától nem vallana, kínvallatás elrendelését. A vádlott ügyvédje, Budaházi András kérésére az ügyész a vádat pontosította, tehát hozzátette, hogy a börtönőr úgy segítette a rabot a szökésben, hogy az úriszék 1732. szeptember 15-i végzésével ellentétben, amely szigorú örizetet rendelt el, Fülöp Jozefinát béklyóitól megszabadította, megengedte, hogy anyjával, a kocsmárosnéval beszélgessen és levelezzen, sőt, a börtönből is kiengedte, saját szállására kísérte, majd mind ö, mind egész családja elhagyta a házat, így teremtve meg a szökés lehetőségét. Ami pedig a büntetést illeti, ha csak azokat a törvényeket veszik figyelembe, amelyek a pártfogolt rabéval azonos büntetést írnak elő, a végeredmény úgy is halál. Habár az ügyben ítélet még nem született, csak a kínvallatás volt még hátra, sőt, szökésével a rab mintegy meg is vallotta tettét, ezen kívül a börtönőr maga mondta ki ítéletét, amikor életére esküdött, hogy a rab nem fog tőle megszökni. Mindenképp példaértékű büntetést kell kiszabni, hiszen sokszor előfordul, hogy a börtönőrök bizonyos pénzösszegért elengedik a rabokat, amiből számos baj, valamint a közjó romlása és felfordulása (extrema ruina et eversio rei publicae) következik. Az ügyvéd a vádlott mentségére a börtönök rossz állapotát hozta fel, tehát hogy könnyen megszökhetett onnan akárki, és már szökött is, valamint azt, hogy a vádlott csak azért engedte saját szállására a rabot, mert megesett rajta a szíve, sőt az őt meglátogató domonkos prior is arra kérte. így bár egyértelmű a vádlott felelőssége, mégis inkább csak figyelmetlensége volt a szökés oka, nem szándékosan vagy bizonyos ellenszolgáltatásért engedte el, sőt, az is lehet, hogy felettesei tudtával tette mindezt, így halál helyett László II. dek-