Borosy András - Kiss Anita - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok III. 1717-1730 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 35. (Budapest, 2003)

Regeszták

együtt nagyobbrészt pusztává váltak. Jelentették, hogy más megyék, mint Pozsony, Nyitra és Komárom az elmúlt években pusztultak el, csak a múlt évben negyed-, vagy még nagyobb részük. A terhek többségét okozó hátralékokat a lakosság számára oly módon kellene könnyíteni, hogy az ennyire tönkrementekre háruló teher egy részének fizetését, amit a vármegyék sohasem fogadtak el, áthárítanák azokra, akik eddig megtagadták. így a számos vármegyében lakó nem hadakozó rácokra, a bányavárosokra és az uralkodó azon tartományaira, amelyeken Isten után egyedül őfelsége uralkodik. A Szent Római Birodalom többi tartományaira nagyobb figyelmet kell szentelnie, mint a többiekre, mivel ezek népei kénytelenek háromszoros, négyszeres terhet viselni. E népek földesurai, akik eddig e népektől pénzt, marhákat és gabonát kaptak adó fejében, az úrbéri szolgáltatásokat egyes helyeken egészen elengedték, máshol ezeknek csak tizedrészét kapták. Az idegen terhek is nyomják őket, s így nagy pirulással viselik szegénységüket. Mindehhez járulnak a megyék területén fekvő várak, melyekbe a szabad királyi, bánya- és privilegizált városoknak sok fát kell szállítaniuk, pokrócot és lepleket kell készíteniük, mindenféle szolgálatot és kisebb szolgálmányt kell teljesíteniük. Magukat a polgárokat kiteszik a kényelmes házakból, akik kénytelenek házaikba tábornokokat s más magasabb rangú tiszteket készpénzfizetés fejében befogadni. A parasztok s mások, akik a polgárok számára szükséges élelmiszert a városokba szállítják, adófizetésre kényszerülnek, az árukat vagy ingyen, vagy fél áron veszik el tőlük. A tiszteknek és a katonák feleségeinek elővételi joguk van, s olcsóbb áron vásárolhatnak, s nem engedik meg, hogy a helyi lakosok is vásároljanak. Az áruk széthordása céljából háromszoros vagy négyszeres szekerezésre kényszerülnek. Mindenhová kell küldeni lakosokat a katonaság parancsára, s ott utálatos, nehéz munkát kell végezniük, így a hetivásároktól távol maradnak, és ez nem csekély hiányt idéz elő. A polgároknak az élelmiszereket sokkal magasabb áron kell beszerezniük. A magisztrátus számára sérelmes, hogy a mészárszéket, a bor-, sör- és pálinkaárusítást a katonatisztek elvonják tőlük, és saját hasznukra űzik azon városokban, ahol eddig mindez a városi magisztrátus előjoga volt. A polgárok és parasztok emellett egyaránt viselik a beszállásolások terhét. Panaszkodnak az országlakosok amiatt is, hogy a máramarosi és erdélyi sót, amely Isten ingyenes adománya, a király által a múlt diétán hozott határozat ellenére a Sáros megyei Sóváron magas áron és kisebb mértékkel árulják. A három privilegizált lengyel megyében viszont első kézből lehet vásárolni a szegény nép elnyomásával. A sóvári földet, amelyet az ország népe többször is vére árán megvédett, elzárták a szegény nép elől, és állatait ott nem legeltetheti. Mindezen visszaélések megszüntetését kérik az uralkodótól.