Borosy András - Kiss Anita - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok III. 1717-1730 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 35. (Budapest, 2003)
Regeszták
1730. No. 7. b 394. PPS vármegye Kecskeméten, 1730. november 2-án Koháry István földesúr meghatalmazottja, Prónay Gábor elnökletével, Gellért (Gellérth) István szolgabíró, Halácsy Miklós és Tóth Imre esküdtek, Bada Gábor csongrádi inspektor, Mosóczy János számtartó, Kalocsa András és Udvardy István körösi esküdtek, Muraközy Sámuel, Széplaky György és Rozgonyi István esküdt jegyzők, Horváth Sámuel fő- és Horváth Tamás albíró, György István, Bíró György, Tegzes János, Kiss János, Bíró János, Lázár János, Szőke János, Hegedűs János, Szenté Ferenc, Csizmadia (Csizmadija) Mihály, Kiss István, Szegedy Péter és más esküdtek jelenlétében úriszéket tartott, ahol újratárgyalták a földesúr mint felperes Szabó Dániel és Széles Sára ellen április 13-án vérfertőzés miatt indított perét. A vádat előterjesztette Meskó Sámuel uradalmi ügyész. Az előző úriszék végzésének ismertetése után vádlott, Széles Sára először azt állította, hogy a mondott Szabó Dániel őt erőszakkal kényszerítette, majd azt, hogy az ő beleegyezésével történt, de még fiatalabb korukban. A vizsgálatból kiderült, hogy Cigány (Zingarus) Fidreen, másként István (Istvány) Pál, miután a vádlott tettét elkövette, őt eljegyezte és ennek jeleként gyűrűjét neki adta jegy kendőjéért cserébe, mindezt pedig titokban tették. Állításuk szerint csak az anyák tudtak róla. Miután viszont megtudta, hogy a mondott vádlott rokonától, Szabó Dánieltől teherbe esett, az eljegyzést felbontotta. Szabó Dániel pedig jobbnak látta, ha elmenekül, és bár bűnének megváltásaként bizonyos összeget ajánlott fel, azt sem fizette meg. Ezek után a vádlott védelmében ügyvédje, vitézlő Kis János a következőket hozta fel: 1. Carpovius* szerint az ilyen bűnt az isteni törvények szerint halállal, a polgári törvények szerint börtönnel kell büntetni. 2. A hazai törvények pedig az isteni törvényekkel összhangban, de nem a kánonjog szerint ítélnek, a Tripartitum előszavának 9. címe szerint. 3. A 74. cikkely az unokatestvérek esetében börtönbüntetést rendel. 4. Sok példa van rá, hogy ilyen esetekben unokatestvérekre nem szabtak ki halálbüntetést. 5. Mivel csak az egyik fél vallomását tudták kivenni, bár bűnüknek kétségtelen bizonyítéka van, az említett 74. cikkely kimondja, hogy egy ember vallomása alapján halálos ítéletet hozni nem lehet. 6. Bár az 1723. évi 11. cikkely első és második fokon a vérfertőzőket halálbüntetéssel sújtja, de abban a cikkelyben nincs meghatározva, hogy vajon * Carpzov, Benedict (1595—1666) a német büntetőjog egyik elméleti megalapozója.
