Borosy András - Kiss Anita - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok III. 1717-1730 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 35. (Budapest, 2003)

Regeszták

dővel becsületes Kecskemét városától és az ugyanott lévő becsületes szűcs céhtől szokott pecsétjeik alatt kieszközölt és illetékes privilegiális céhbeli artikulusaikról kelt levelek, más egyebekkel együtt, mind a régiség miatt és mind az elmúlt időkben történt sok változó sorsok miatt igen elrongyolódtak és elavultak, úgyhogy az elolvasásra is nehezek volnának. Alázatosan kértek bennünket, hogy azon mód és formalitással, mellyel eleve írattak, nekik megújítanánk, és hogy a jövendőben is azon szabadsággal, amint ennek előtte eddig az említett artikulusokkal éltek és a céheket és a társaságokat igazgatták, tovább is élhessenek és azon paragrafusoknak ereje szerint dolgaikat folytathassák és gyakorolhassák. Megtekintvén a helyes és törvényes kívánságukat, és azt is jól tudván, hogy a céhartikulusok azon törvények másai, ezért mind az emberi társaságnak és mind az életbéli jó rendtartásnak folytatására és oltalmazására, és hogy jó emlékezetű régi eleink és elődeink (praedecessor) a fent említett becsületes szűcscéhbeli mesterembereknek elődeit (antecessor) hasonló okokra és jó végre nemcsak elfogadni, hanem oltalmazni és fenntartani is magukra vállalták és igyekeztek. Mi is abbéli kívánságukat, minthogy a kérelmező kívánságának teljesítése nem tagadható meg, helyeseljük és jóváhagyjuk, megerősítvén mindezen megállapodásunkat, és mint ezelőtt kiadott törvény szerint újra jóváhagyott, elintézett, kihirdetett és jóváhagyott végzéseket és határozatokat, a városnak szokott pecsétjének rájuk való nyomásával. Mely dolgot foganatosítván, a jövőre nézve a jog biztosításául ki is adtuk, könyvünkbe beírtuk, (latin—magyar) 1724. No. 9. 310. Jegyzőkönyvi kivonat PPS vármegye 1724. január 19-én tartott közgyűléséről, amelyen megtárgyalták a reformátusok és az evangélikusok panaszát, akik tiltakoznak amiatt, hogy a vallásgyakorlatukban akadályozzák őket a következő falvakban: Szentmártonkáta (Szent Márton Káta), Alsónémedi (Alsó Némedi), Mogyoród (Mogyoród), Szada, Veresegyház (Vörös egyháza) és Üllő. Ezeken a helyeken a református lakosoktól törvénytelenül elvették a templomukat. Kisvácon (Kis Vácz), Kisújfalun (Kis Újfalu), Szentmiklóson (Szent Miklós), Hartyánban nincs templomuk, de a lelkészeiket és a tanítóikat elűzték. A közgyűlés, Szeleczky Márton alispán, a négy szolgabíró és az esküdtek a következő határozatot hozta, hivatkozva az uralkodó Prágában, 1723. október 19-én kiadott rendeletére és a Pesten, 1723. november 22-én tartott közgyűlésén hozott határozatra. A katolikusok már 1715-ben tiltakoztak Kisvácon, Kisújfalun, Szentmiklóson, Alsónémedin, Mogyoródon, Szadán, Veresegyházán és Üllőn a nem katolikusok templomfoglalásai miatt. 1717-ben