Borosy András - Kiss Anita - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok III. 1717-1730 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 35. (Budapest, 2003)

Regeszták

4. Tudták-e az esküdtek, hogy a főstrázsamester visszaadta-e pénzt a bírónak számadás előtt pecsét alatt ? 5. Tudták-e az esküdtek, parancsolták-e a bírónak, vagy egyező akaratból lett-e, hogy a pénzt visszaadták, vagy csak a bíró magától adta vissza? A kihallgatott tanúk: • Lovász István, Kóka falu kb. 38 éves lakosa és esküdtje vallja 1. Minthogy a tanú otthon nem volt, amidőn főstrázsamesterrel megalkudtak, bizonyosat semmit sem tud az alkuról. Nem hallotta másoktól, hogy főstrázsamesterrel megalkudtak az esküdtek, hogy a szolgáit ne tartsák, és asztali s konyhabéli szerszámmal ne tartozzanak őkegyelmének, és az bejövő porciók miatt ne vegzáltasson a szegénység. Mennyit ígértek, kevesebbet, többet-e? Harmincnégy forintot minden hónapra? Nem tudja. 2. Semmi. 3. Tudja, hogy amidőn néhai Zlinszky és Magócsy (Mágocsy) urak Ceglédre (Czegléd) számadásra citálták a bírót, a törvénybírót akarta küldeni, aki azt felelte: Kegyelmed nélkül mit csináljak én ott? Kegyelmed tudja, mit adott, mit nem adott a főstrázsamester uramnak. Felelte a bíró: Ha én elmegyek, ott nekem nem „kívántától", hanem ha süvegemet hordoznád utánam és tartanád. A bíró a nótáriussal ment el. 4. Tudja s látta, mert akkor a főstrázsamester urammal volt, hogy egy erszényt lepecsételve a bírónak adott, de mennyi és micsoda pénz volt benne, nem tudja. 5. Nem tudja, nem is hallotta, hogy a pénzt viszszaadta, és senki sem voltjelen, nem is tudtak róla. • Nemes Gyöngyösy Ferenc, Szecső falu mintegy 44 éves iskolamestere vallja 1. Akkoriban a tanú a helység nótáriusa volt, tudja, hogy az esküdtek mindnyájan, akik jelen voltak, megegyezett akaratból minden hónapra 50 forintot [adtak] azért, hogy a főstrázsamester úr cselédjét ne tartsák, konyha és asztali eszközt ne adjanak őkegyelmének, és ne vegzáltasson a község. A főstrázsamester úr azzal meg nem elégedett, főszerszámot is kívánt, s azután egy szóval minden hónapra 62 forintot megadni ígértek. 2. Nem tiltották a bírót, hogy azt a pénzt az elszámoló urak elébe ne adja, sőt a tanú volt a Varga István nevü esküdttel januárban, Kecskeméten levő számadáson, s az akkori számadó uraknak a község nevében 50 forintot odaadott. 3. Mint az első tanú. 4. A második számadás előtt jelentette a bíró a tanúnak: Jól jártam, mert egy csomó pénzt adtak. A tanú kérdezi a bírót: Ki adta neki? Felelt: Főstrázsamester úr. Mondván a tanú arra: Bár nekem is egy pár csizmára valót adna belőle, mivel oly szerencsés volt. Arra a bíró azt mondta: Nem lehet, mert pecsét alatt van, és hogy a számadáson mondjuk meg a számadó uraknak, hogy amit az előbbi számadáskor vissza kellett adni, most adta vissza. De micsoda pénz volt, és mennyi, nem tudja. 5. Midőn a főstrázsamester elment, nem volt otthon a tanú, hanem amikor megjött, jelentette [a bíró?] a tanúnak, hogy a főstrázsamester visszavette a pénzt. Volt-e valaki vele akkor, nem tudja.