Borosy András - Kiss Anita - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok III. 1717-1730 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 35. (Budapest, 2003)

Regeszták

1719. No. 5. 246. A Patajon (Patay), 1718. december 31-én Végh István licenciátus által aláírt — Pataj (Patay) mezővárosnál 1719. január 21-én nyilvántartásba vett — emlékirat (litterae memoriales) a pataji volt katolikus templomról. A kihallgatott tanúk: 1. Kisebb Horvát Mihály, kb. 30 éves, vallja: Hat vagy hét évvel ezelőtt renoválták a templomot, akkor őt az esküdtek odarendelték a kőművesek mellé tolmácsnak, minthogy magyarul nem tudtak. Napkelet felől egy szegletben magasan, ahol régen egy kis oltár volt, a falból egy kép látszott ki, mint egy ember feje, azt a képet levágatták a kőművesekkel. A kőművesek nem örömest cselekedtek, de meg kellett lenni, most is meg tudja mutatni a helyét, ha kell. A szenteltvíztartó kő is ott volt a napkeleti ajtófélen, ezt szemeivel látta, a fal be volt rakva. Jelen volt, mikor a kőművesek levágták. Egy kálvinista ember, Esze Tamás mondta, hogy vágják le a disznók vályúját. Mikor ezt ő megmondta a kőműveseknek, agyon akarták vagdalni a csákányokkal, de ő kiküldte onnét a nevezett kálvinistát, meghagyván neki, hogy míg a kőművesek ott lesznek, addig oda ne jöjjön. Még a darabja a falban van annak a kőnek, de be van meszelve, s amint a sekrestyéből feljártak a prédikálószékbe, azt az ajtót is berakatták ezelőtt kb. 6 évvel. 2. Hegyi János, kb. 24 éves, vallja: Szolgált egy Kozma nevű gerjeni (Gergjen!) prédikátort. Kecskemétre ment vele a gyűlésre, és két pataji prédikátor is ott járt. Hallotta, amint egymás közt beszélték, hogy Szent József és Boldogasszony a templom védőszentjei. 3. Korsós (Korsós) Mihály, kb. 42 éves, vallja: Látta a napkelet felőli ajtófélen annak a kőnek a darabját, amelyben a szenteltvíz állt valaha, de el volt már vágva, s most a fal be van meszelve. Hallotta sokaktól, hogy Szent József „tisztességére" van a templom, és egy leány rakatta, „melynek magasságához nem rakták", hanem valamilyen háborúság miatt félbehagyták, s most is úgy van, „hanem fedéllel hogy tartottak és hogy bé meszelték a kálvinista atyafiak". 4. Szerdahelyi (Szerdaheli) Ilona, kb. 50 éves, vallja: 24 évig lakott Patajon, és ott neki egy Kopasz Márton nevű százöt éves ember azt mondta, hogy a templom a pápistáké volt. Látta az ajtót, melyen át a sekrestyéből a prédikálószékbe jártak. Volt egy másik ajtó, melyen bejártak a sekrestyébe, Az ajtó mellett volt a csengő tengelye, mely akkor még fenn volt a falon, a sekrestyeajtó felől, de a csengő már nem volt rajta. Akkor még egész volt, nem volt egy csepp híja sem. Nagy volt, két veder víz is belefért volna, de amikor meszelték, akkor a kőművesekkel letördeltették. A kőművesek meg nem akarták letörni, de a patajiak mondták, hogy csak törjék le mind. Látta a szenteltvíz -