Borosy András - Kiss Anita - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok III. 1717-1730 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 35. (Budapest, 2003)

Regeszták

hétnek, ha pedig minden körzetben más összeírok lennének, ez a kifogás megszűnne. Továbbá a tervezet 2. pontja szerint össze kell írni a pusztákat, ami ellentétes Mátyás király 4. dekrétumának 4. pontjával és az 1681:61. törvénycikkel. Azután erre az összeírásra akarja ráhúzni az 1595:6. törvénycikket, az ilyen végső szükségben lévő időben. Az ő összeírójuk összes pontját átolvasgatva, leginkább a Formula pedulendarum facultatum ad portás 4. pontján akadt meg, ahol már eleve felteszik, hogy a rétek, szőlők, szántóföldek és egyéb javak mind vétessenek a porták közé, s a jobbágyokat és zselléreket kirekeszti, mintha a föld önmagában adózna. Pedig tudjuk, hogy a paradicsomból kirekesztetvén, arcunk verejtékével keressük kenyerünket, s egy példabeszéd szerint a nép között lehet megtalálni az obulust. Száz létezőt hagynak ki mint nem létezőt, ha pedig az ország törvényeinek minden cikkelyét megnézzük, minden időközi adózás a jobbágyoktól és zsellérektől származott, amint kitűnik az 1609:62., az 1647:36. és az ezekben idézett törvénycikkekből. Akármelyik törvénycikket olvassuk, soha nem találunk olyat, hogy a nemesi telek, a puszta, a szőlő, a rét, a kézművesek malma, bármilyen halászóhely, legelő és más efféle, a porták közé számított volna, hanem éppen a jobbágyoké és a zselléreké. S abban is lehet valamilyen megfontolás, hogy pénzbeli bevétel szempontjából többet ér egy ekényi szántóföld vagy egy kaszásnyi rét Mosón vagy Pozsony megyében, mint két eke vagy 3—4 kaszásnyi rét Ugocsa, Bereg, Ung, Szatmár, Szabolcs vagy Torna megyében, vagy más szegény megyékben. De a méltóságos főrendek könnyebben tudnak ezen változtatni, „hogy sem concinnator uram feltett labirintusából kimenekedhessenek." Megkapta a címzett levelét, melyhez mellékelve volt a jövőbeli összeírás tervezetének másolata, s miután ezt elolvasta, átlátta, hogy ha e szerint megy végbe, sokaknak nagy hasznuk lesz belőle, sokaknak azonban „nem csak idővel orvosolható, de utolsó pusztulásra való" káruk lesz. Nagyobbrészt régi munkákban néhány éve gyakorolt tervezet van benne, de a toldalékoknak nem sok haszna lehet. A régi módszer alapján igazságosan járnának el, s az összeírásokban könnyen utánanézhetnének a portáknak, de ő ehhez nem szólhat. Reméli, hogy az ö szerény véleménye nélkül is a nagy elméjű emberek megtalálják a módját az összeírásnak, s a porták kiigazítását bízzuk Istenre és kegyelmes urunk őfelségére, (magyar) A magyar udvari kancellária levele a nádorhoz (A kötet 71. oldalán) [Szövege megegyezik a kötet 7.v—8. oldalán található levéllel.]