Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok II. 1671-1716 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 34. (Budapest, 2002)

Regeszták

tator) és kancellár urunk őnagysága is jó tanácsot adott és utat mutatott a dolognak elkezdéséhez. Mindezek előtt Palm titkár uramhoz elmentem és a porciók számát őnagyságának megmondván, mit vármegyénkre vetett a budai komisszárius úr. Kértem, azon legyen annyi gráciával és jóakarattal, hogy három, legfeljebb négyszáz porciókra szállíttassanak, mert lehetetlen, hogy többet elviseljen az elfogyott szegénység. Őnagyságának a nemes vármegye ebbéli gráciájáért száz arannyal fog kedveskedni. Arra mindjárt kérdezte: hét hónapra hány ezer forintot tesznek azon porciók. Én arra azt mondtam, hogy hatra ennyi ezreket tesznek, de hetediket nem kért a komisszárius úr. Arra azt mondta, ha most nem kért is, de ezután fog kérni és csalhatatlanul (infalibiliter) meg fogja venni, s meg is kell venni. Hanem mindketten pedig vettünk és megszámláltuk, mit felvetvén, és látván a nagy summát, mondta: nekünk a budai komisszárius egynéhányszor azt írta, hogy igen könnyen azt megadhatja azon vármegye minden nehézség nélkül, mindazonáltal, hogy híjába ne essék ide való fáradságod és költséged és vigasztalás nélkül kegyelmed vissza ne menjen, ím, ne bocsássa ezen dolgot kegyelmed Tanácsra és Kamarára, hét vagy nyolcezer forintok elengedtettek, és megírom a budai komisszáriusnak, hogy azt elengedje és meg ne vegye. Én azon jóakaratát is megköszönvén, őnagyságának mondtam: szintén olyan lehetetlen a többit megadni, mintha azon nyolcezer is oda volna foglalva, mert soha azt sem adhatja, ha mindenét eladná is a szegénység. Hanem újabban kértem, azon legyen elég a négyszáz porció, mert feljebb nem lehet ígérni, mint azt meg is adhatunk. ím, ha őnagysága azt megcselekszi, a száz arany jutalmat (discretio) a nemes vármegye megadja őnagyságának. Mire azt felelte, nekem a jutalom nem kell, s el sem venném, de lehetetlen azt abban megengedni, avagy azt itt végbevinni, hogy itt legyen az alku avagy végezés, jobb, ha csak visszamegyek és a budai komisszáriussal alkuszom, mert itt semmit sem fogok végezni. Én azután minden módokkal (ratio) mindenképpen támogatom a dolgot és ezenkívül háromszor voltam audiencián őnagyságánál, de mindenkor csak ugyanúgy történt (idem per idem). Azután a kamarának szóló levelet megcsináltam, és a körösi nótárius urammal leíratván, kamarai elnök úr őnagyságánál audienciát nyertem, és köszöntvén a nemes vármegye nevével és palatínus urunkéval őnagyságát. A nemes vármegye és palatínus urunk őnagysága levelét őnagyságának minden állapotunkat szóval bőven deklaráltam őnagyságának, és ínségünket voltaképpen megbeszéltem. A leveleket beszéd közben felszaggatván megolvasta, és ezen szókat mondta: Non habuit authoritatem commissarius Budensis imponendi portiones comitatibus, sed solus pie defunctus generalis commissarius Rabatta. Nolo inquirere unde sibi praesumsit illam authoritatem, et remederi ne plebs dispergitur, sed potius conservetur. Interim requirat dominum Mayer, ecce committo ipsi hoc negotium, habebit ab eodem domino suam resolutionem. (Nem volt illetékes