Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok II. 1671-1716 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 34. (Budapest, 2002)

Előszó

ELŐSZÓ A Pest Megyei Levéltár munkatársai e kötetben folytatták a Pest-PilisSolt vármegye közgyűlése közigazgatási iratainak feldolgozását, és az „acta politica miscellanea" irategyüttes 1671—1716 között keletkezett darabjainak regesztáit készítették el. Az állag, mint a neve is mutatja, a legkülönbözőbb tárgyú közigazgatási, politikai, úrbéri és adózási iratokat foglalja magában. Itt találjuk a megyei statútumokat, szabályrendeleteket, az adó- és bérszedőknek szóló rendelkezéseket, a hetivásár szabályozásokat és árszabályozásokat. Itt vannak a követi utasítások és az országgyűlési követjelentések, a tisztújítások, valamint a vallási ügyek iratai és céhartikulusok. Továbbá információt kapunk úrbéri ügyekről, panaszokról, adókivetésekről, elemi károkról, folyami szabályozásról, a katonaság elhelyezéséről és számos egyéb, a korra jellemző fontos ügyről. A közlés módja csak részben azonos a korábbi kötetekkel, ugyanis nemcsak rövid tartalmi kivonatot (regesztákat) közlünk, hanem elsősorban az országgyűlésekkel kapcsolatos iratokról rövidített szövegeket is. Formailag a II. József korában kialakított rendet tartottuk meg. Mivel az eddigiektől eltérően nagy terjedelmű, néhány esetben kisebb kötetnyi, máskor több iratdarabból álló „ügyiratok" is keletkeztek, ezért az egy jelzet (numerus) alatt levő különböző dokumentumok előtt megismételtük az akta sorszámát (numerus) és megjelöltük az abc kisbetűivel. így jártunk el a szám nélküli iratok esetében is. A regeszták szövegét a ma beszélt nyelven tettük közzé, a régies kifejezéseket nem tartottuk meg, csak azokban az esetekben, amikor speciális régi magyar kifejezéseket alkalmaztak. A latin terminus technikusokat zárójelben is közöltük. Megadtuk az irat keletkezési évét és az iraton szereplő sorszámot (numero); továbbá — ha megállapítható volt — a pontos keltezést. A regeszták sorszámozását folytattuk. Ezt követően közöltük az irat bevezető részét, és ezt kiegészítettük az iratok külzetén található adatokkal. A regeszta végén zárójelben megneveztük a forrás eredeti nyelvét. A családneveket a mára kialakult alakjukban közöltük, s az egyes esetekben zárójelben megadtuk a név eredeti alakját is, még akkor is, ha nem volt lényeges eltérés az eredeti és a mai névalak között. Ez az eljárás könnyebbé teszi a forrásokban többféleképpen írt, de azonos személyeket jelölő nevek, illetve személyek azonosítását. A történelmi családneveket a mára kialakult alakban írtuk. A földrajzi neveket minden esetben mai átírásban közöltük, utána zárójelben (dőlt betűvel szedve) szerepel az eredeti alak. Pl. „Giömrő" helyett