Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok II. 1671-1716 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 34. (Budapest, 2002)

Regeszták

1673. No. 1. 67. Gróf Wolfgangus Friedericus von Cobb (Cob), Szentmárton bárója (liber baro), császári és királyi kamarás, tanácsos, az Aranygyapjas Rend tanácsosa (consiliarius), generalis locumtenens, ezredes, Bécs város főparancsnoka és Felső-Magyarország főparancsnoka (supremus commendans generalis) által Kassán, 1673. június 16-án keltezett parancsa a rablók és tolvajok elleni eljárásról. Mindenkinek tudtára adja, mivel sok becsületes ember hozzá folyamodott azzal a panasszal, hogy latrok és tolvajok e föld lakosait üldözik, lakóhelyeiket felverik, feldúlják, javaikat felprédálják, s ha elfogják, személyválogatás nélkül megkínozzák, sőt életétől is megfosztják, magát, feleségét, gyermekét lemészárolják. Ezért ezen istentelen rablókat őfelsége akarata szerint meg akarja zabolázni és a lakosságnak békét akar teremteni. Ezért minden rendbelieknek, uraknak, nemeseknek és parasztoknak, városi és falusi bíráknak s akármilyen nevezetű tiszteknek megparancsolja, hogy az olyan lator tolvajokra „illendő serény vigyázassál" legyenek, ha hírüket hallják, feltámadjanak, ellenük fegyvert fogjanak, őket öljék, vágják, az elfogottakat pedig Kassára küldjék az ő kezéhez, vagy ha ez nem lehetséges, a közelebb lévő végbeli kapitányok, vagy a vármegyei ispánok kezére adják „szabad nyereséget engedvén valamit az olyan tolvajoktul nyerhetnek". Ha a latrok sokasága miatt egy falu vagy város „vélek nem bírna", „megtudván hollétüket", ezt késedelem nélkül közöljék a vármegye alispánjával vagy a „közelebb való" szolgabírákkal s a vármegye arra rendeltetett tisztjeivel, és olyan fegyveres készülettel legyenek mindenütt a városok, a nemes és nemtelen falvak lakói, hogy mihelyt „valamely városi vagy falusi harangnak" félreverését hallják, nagy gyorsassággal fegyveres kézzel oda siessenek s a csavargó tolvajokra mint ellenségre rátámadjanak. Ha a rablók ellen fel nem támadnak, a falvaknak és városoknak hírt nem adnak, őket vármegyéről vármegyére nem űzik, a harangot mindenütt, „hol latrok találtatnak", felre nem verik, fegyvert nem fognak, bizonyosak lehetnek, „hogy sok bíró, hadnagy és tizedes minden kegyelem nélkül nyársban szárad meg". „Hasonló rebellisnek tartván azokat „az kik rajok nem támadnak", hanem inkább szállásadással, „gazdálkodással" segítik őket. „Ebben azért valaki az eö Felsége hívének tartja magát, meg írt Kegyelmes urunk eőfelsége hivségére minden rendbelieket kényszerítsen, annyi sok szép intelem külömbet cselekedvén". „Ha valakit valami veszedelem követ, azt éppen egyedül magának tulajdonítsa". „Mivel pedig ebben nagy fogyatkozás vagyon, hogy az kóborlók, istentelen rebelliójok tolvajul a mi nevünkkel járván a föld népét csalogattyák, hol szendreieknek, hol penig fülekieknek és más végbelieknek mondják magukat lenni, ezért arra is nagy szorgalmatos vigyázassál legyenek, hogy valaki falusi bírák