Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok II. 1671-1716 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 34. (Budapest, 2002)

Regeszták

ami hatalmukban áll, annak megtételét nem tagadnák meg, és a haza szabadságát nemcsak a szerencsére bíznák, hanem ha kell, életüket és vérüket is adnák érte, ezért őfelsége meg akarja tárgyalni, hogy a nép mit cselekedjen béke és mit háború esetében. 3. Mivel ismeretes, ezen ország ereje és régi hatalma az elszenvedett szerencsétlenségek miatt oly mértékben meggyengült, hogy ekkora nagy ellenség erejével nem tudna szembeszállni, és szükséges, hogy őfelsége máshonnét hozott hadsereggel védje meg. Az ilyen hadseregnek vagy éhen kellett volna vesznie, vagy mint előfordult, őfelsége és a kereszténység mérhetetlen kárára a lakossággal élelemszerzés céljából erőszakoskodott. Ezért őfelsége azt kívánja, hogy már a jelen országgyűlésen határozzák el, milyen módon tudják az országlakosok a nevezett szükségleteket kielégíteni s a nevezett kellemetlenséget elkerülni, mivel élelmiszerekben ez az ország Isten segítségével igen gazdag. A szükségletek teljesítéséről már most gondoskodni kell, nehogy készületlen legyen az ország a szükség idején, és a nevezett kellemetlenségek mutatkozzanak. 4. Mivel az ország biztonságának megőrzéséhez jó határvédelemre van szükség, őfelsége azt kívánja, hogy ennek ellátását ne csak a harmincad útján biztosítsák, mint eddig, bár ezt is folytatni kell, hanem ezenkívül a határőrség ellátásához a lakosság is járuljon hozzá, mert tudják, hogy a határőrség fenntartása és a határőrök fizetése nem csak őfelsége feladata —, s az örökös tartományok is hozzájárulnak és minden alkalommal hozzájárulnak ehhez. Mivel pedig őfelsége és a tartományok pénztára nagyon kimerült, ezért kevésbé tudnak a határőrség eltartásához hozzájárulni, és ezért az országlakosok minden lehetséges módon járuljanak hozzá a határőrség eltartásához. 5. Őfelsége eszében tartja a határőrkatonák erőszakoskodásait a lakossággal, melyek miatt panaszkodnak, s panaszaikkal „fárasztják Őfelsége füleit". A végbeli kapitányok a fizetés csekély voltával és késedelmességével mentik magukat. Hogy tehát ezeknek a követeléseknek és mentegetőzéseknek útját lehessen állni, és a lakosságot meg lehessen óvni az elviselhetetlen nyomorgatásoktól, arra törekedjenek, hogy elvégezzék munkájukat a lehetőség szerint, és adózzanak. Nem kevésbé kell arra törekedni, hogy a nyomorgatók ellen új törvényeket hozzanak, az eddig elhanyagolt törvényeket pedig alkalmazzák. 6. Ezek [a nyomorgatók], az urak szolgái, azonkívül a kóborló végbeliek és rablók ellen, kik az utakat és az országlakosokat nyugtalanítják, és azok ellen, kik a törökkel megkötött békét betöréseikkel zsákmányszerzés céljából megbontják, az egyes országgyűléseken számos királyi javaslat született és számos tanács hangzott el, hogy a mondott bajokon javítsanak. Ennek ellenére e téren nem látszik javulás, és mindig előfordulnak a nevezett károk és nyomorgatások, melyektől az országlakosok szenvednek. Hogy ezektől va-