Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok II. 1671-1716 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 34. (Budapest, 2002)

Regeszták

— társaival összevásároltatta egyenként 3 forint 60 dénárért, ami összesen 810 rénes forint, azzal a feltétellel, hogy azokat a sótömböket a Szobnál épített Duna-hídhoz szállítsák, ahol a megállapított ár szerint ki fogják fizetni. Abban a biztosítékban, melyet a nevezett rác emberei vagy társai adtak, a nevezett mácsai emberek megbíztak, és a kijelölt napon a sótömböket a nevezett szobi hídhoz szállították, ahol a megjelölt napon a nevezett rácok főnöke is megjelent az egyezségnek megfelelően és hajójára rakatta a sótömböket. Ezek ellenében kiutalt kb. 50 csöbör bort, mellékelve a császári katonaság óvadékát (cautio) egészen Vác mezővárosig (oppidum), ahol a császári katonaság a nekik kiutalt bort elkobozta és elszállította. Ami a só árának maradékát illeti, erre három napos határidőt adtak (bár a nevezett parasztok ezzel nem voltak megelégedve), s a maradék lerakásának helyéül a nevezett mezővárost jelölték ki. A mácsai lakosok a megjelölt időben és helyen megjelentek, de a rác megfeledkezve ígéretéről, a nevezett helyen nem jelent meg és a panaszosak ismételt felszólítása ellenére a maradék árut, amit a tanúk igazoltak, nem fizette ki, amivel a panaszost nagymértékben megkárosította. Ezért az alispán a szolgabíróval és esküdttel, ahogy a nyilvánvaló adósságok (debitum liquidum) esetében szokásos, megfelelő elégtételt követelt az ország törvényei szerint. Ezért kérte őfelségét a nevezett panaszos, hogy a megfelelő elégtétel kifizetésére kötelezze az adóst. Az uralkodó nem tűrheti a törvény megszegését, és mivel a kérvény jogossága tagadhatatlan, ezért kötelezettséget vállalt arra, hogy igazságot szolgáltat, mert ezt előírja az 1647:144. törvénycikk és az 1659:31. törvénycikk. Ezért az uralkodó megparancsolja, hogy miután ezen levelet megkapják, mivel így állnak a dolgok, a vármegye küldje el az alispánt s vele a szolgabírót és esküdtet, kik egy rövid és biztos határidőn belül, melyet a felek törvényesen igazolnak, ott ahol nekik a legalkalmasabb, üljenek össze, és meghallgatva mindkét fél érveit, bemutatva az elfogadható bizonyító irataikat, tegyenek igazságot és értesítsék az ügy állásáról a panaszost. Elégítsék ki a nevezett rácnak a vármegye területén fekvő javaiból a meghatározott tartozás összegéig, azaz 810 forintig a szokásos és törvényes kamatokkal kárpótolva őt kiadásaiért is, teljes és reális kártérítést szolgáltatva neki. Mindezeknek végrehajtására minden jogi segélyt vegyenek igénybe. Mindezen ügyek elintézéséről az uralkodó várja a vármegye hiteles jelentését s a végrehajtásról szóló testimoniálist a vármegye hiteles pecsétje alatt. Másként ne tegyenek. Kiadta Simoncsics Horváth János, a királyi személyes jelenlét bíróságának helyettes tanácsnoka (locumteneus consiliarius). (latin)