Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok II. 1671-1716 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 34. (Budapest, 2002)

Regeszták

Dalmácia, Horvátország és Szlavónia bánja, keresztszegi Csáky Zsigmond gróf tárnokmester, szentmihályi Czobor Márk ajtónállómester, galántai Esterházy Mihály gróf udvarmester, németújvári Batthyány Ferenc gróf pohárnokmester, ipolykéri Kéry János lovászmester, trakostyáni Draskovics János gróf kápolnaispán (cubicularius), vásonkői Zichy Péter gróf magyar királyi étekfogómester, az említett erdödi Pálffy Miklós gróf pozsonyi főispán és mások. Kiadta Illésházy Miklós gróf és Hunyady László. [Az iraton található rájegyzés szövege:] 1713. április 20-án, PPS vármegye Pest városában tartott közgyűlésén kiadták a föntebbi császári-királyi privilégiumlevelet a nevezett görög szertartású rác szentendrei kereskedőknek. A jelzett időpontban ünnepélyesen kihirdette a vármegye rendes jegyzője, mivel nem sérti az ország törvényeit és a nemesi előjogokat. [A másolatot készítette:] [Laczkovics] László, PPS vármegye esküdt nótáriusa, (latin) 1713. No. 2. 197. PPS vármegye Pesten, 1713. november 3-án tartott közgyűlésén Zlinszky Imrének, PPS vármegye szolgabírájának kiadott követutasítás (instructio), Ezt megelőzően az uralkodó felszólította vármegye urait, hogy vegyenek részt az őfelsége által Nagyszombatba, az alulírott hónap 12. napjára összehívott gyűlésen, melynek célja a téli hadiadó kivetése. A nevezett szolgabíró, ha Isten segítségével szerencsésen megérkezik Nagyszombatba, tisztelettel üdvözölje az ott összegyűlt karokat és rendeket és minden jót kívánjon nekik, és kérje, hogy a PPS megyére kivetett adó mennyiségét csökkentsék és ha alkalmasnak tűnik, tárja fel a vármegye nehézségeit és sérelmeit. Éspedig 1. A vármegye szegény népe, mely számtalan alkalommal szenvedett kárt a rácoktól, akik hihetetlen számban hajtották el marháikat, és amelynek a közelmúltban lezajlott belső mozgalmak idején alig maradtak meg néhány kis falu lakói, mivel kénytelenek voltak mind átköltözni más megyékbe, és ott három évig erőszakos szolgaságban voltak. Ezen évek alatt szőleik tövises helyekké változtak, szántóföldjeik műveletlenek maradtak, tele zöld pázsittal, de most, mivel béke van, remélik, hogy valamennyire fellélegezhetnek. De most éppen megnövelték a vármegye terheit, s mivel az ország közepén fekszik, és rajta keresztül vonul őfelsége hadserege a Duna mentén vagy Erdélybe vagy a felső részre vagy Szegedre vagy a Tiszántúlra Nagyvárad felé vagy Eszék és Pétervárad felé, s az átvonulókat el kell látni élelemmel. Az egyenruhákat a katonaság részére szintén a Dunán szállítják, itt a parton kirakják,