Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok II. 1671-1716 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 34. (Budapest, 2002)

Regeszták

Mindenkinek kijelenti, akit illet, hogy hívei, Despotovits Ciro új céhmester, Staracs Ciro, Theodorovits Ádám, Gerk Costa, Cherstics Stanko, Popovics Panajot, Markovics Petar, Pogdanovics Ulajko, Ternovics Panajot, Georgovics Lazar, Mihalyovics Dimitrio, Gerk Ciro, Perkovics Millió és Popovics Avacus görög szertartású rác kereskedők, kik a Duna mellett, Buda fölött, a Pilis megyében fekvő Szentendre város lakói, számára, miután Szentendre földesura, vásonköi Zichy Péter gróf, Szabolcs megye főispánja, királyi étekfogómester közbenjárt ezért — latin nyelvű oklevelet ad ki a szervezendő céh számára. Kérték az uralkodót, hogy hagyja jóvá céhszabályzatukat és erősítse meg. Ennek artikulusai a következők: 1. A görög szertartású rác kereskedők, kik a Duna partján, a Buda fölött fekvő Szentendre mezővárosban laknak, jelenleg tizennégyen vannak. Félretéve minden magánügyüket, mindenekelőtt az istentiszteletet akarják elősegíteni és egész családjukkal együtt meg akarják tartani a szent katolikus vallást rendszeres templomlátogatással és a keresztény vallás gyakorlásával. 2. A kereskedőknek a dolgok jobb intézésére joguk van a szokott időben maguk közül céhmestert választani, s ha ennek szolgálati ideje lejárt, akkor vagy újra megerősítik a régi céhmestert, vagy maguk közül új céhmestert választanak, s ennek a céh többi tagjai engedelmeskedni tartoznak. 3. Mindazok, akik mint kereskedők akarnak a jövőben tevékenykedni Szentendrén, akár rácok, akár katolikusok, kötelesek ebbe a céhbe belépni, s a céhládába 50 forintot befizetni és egyszer a céhtagokat megvendégelni. 4. Amely szentendrei kereskedőknek s a hasonló módon a jövőben a céhbe lépőknek is legyen szabadságuk árulni mindazon árucikkeket, melyeket e mezővárosban a kereskedők árulni szoktak, éspedig bármilyen posztót, bármilyen vásznat: vastagot, vékonyabbat és egészen vékonyat, arannyal és ezüsttel szőtteket, tiszta selymet, selymet és egyszerű, közönséges anyagokat, így fraziát, rása posztót, kvittet és mazolánt és más hasonló gyapjúárut; azonkívül vasból készült gazdasági eszközöket házi használatra, valamint nagyobb és kisebb fazekakat, korsókat, drágább és olcsóbb tányérokat, üvegből és fából készült edényeket és végül mindenféle eladnivaló árucikket. Akár a császár országaiból és tartományaiból, akár Törökországból behozhatnak, de mindezeket csakis Szentendrén, a boltjukban árusítás céljából kitehetik, és akár röfszámra, akár egész végszámra vagy részenként, darabonként árulhatják az idegeneknek és a városbelieknek. 5. Hasonlóképpen szabad nekik bármilyen fűszert, úgymint borsot, gyömbért, szegfűszeget, sáfrányt, rizskását, citromot, cukrot, olívaolajat és más leveket, más a konyhához tartozó dolgokat és ételeket, melyeket a császári országokból és tartományokból vagy Törökországból hoznak be Magyarországra, és ezeket mázsánként, libránként, unciánként garasok, krajcárok vagy dénárok ellenében kimérni és árusítani.