Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

fogadja be az ilyeneket hivatala elvesztésének terhe mellett. Aki szemle idején maga helyett más katonát állít, azt bocsássák el. Az átszökött katonákat eredeti kapitányuk kérésére vissza kell adni az említett hivatalvesztés terhe mellett. A földesuraknak nem szabad a végvárakban külön katonákat tartani, ha vannak ilyenek a végvárakban, azok a szolgálatukba kerüljenek vissza. A földesuraknak legyen joguk birtokuk igazgatása céljából szervitorokat és officiálisokat tartani, s ha ezek elhagyják őket, a helység kapitánya fogja el a szökevényeket, és büntetés céljából adja át őket uruknak. 12. A rablók, gonosztevők és más csavargók megfékezése céljából, kik részben büntetlenül kóborolnak, legyen kötelessége minden úrnak, főpapnak, mágnásnak, nemesnek, a szabad városok szervitoriainak és lakosainak arra, hogy üldözzék őket 12 forint büntetés terhe mellett, melyet a vármegye magisztrátusa hajtson be ingó és ingatlan vagyonukból, ezen összeget fordítsák a vármegye szükségleteire. A rablók és gonosztevők üldözésére induló zsandároknak (persecutor) segítséget kell biztosítani. A vármegye magisztrátusának s az e célra kiküldötteknek a prelátusok, mágnások, nemesek, szabad városok, kapitányok és a fiskus javain a gonosztevőket akadálytalanul üldözni kell, s az elfogottakat nem a földesurak és kapitányok, hanem a fő- vagy alispánok kezére kell adni. Az ez ellen cselekedőket a megyei magisztrátus 500 forint bírsággal sújtsa, s a gonosztevőket részesítse méltó büntetésben. 13. A gonosztevők segítőit és védelmezőit a vármegye halálbüntetéssel sújthassa. Az ellopott holmik megvásárlói vagy tudatos birtoklói, ha prelátusok, mágnások, nemesek vagy szabad városok lakói, 200 forint büntetést fizetnek. Ha pedig jobbágyok, vérdíjat fizetnek, a lopott holmit kötelesek viszszaadni, s minden bírósági jogorvoslattól megfosztva, méltó módon meg kell őket büntetni. A kapitányok pedig kötelesek az ilyen holmikról lemondani minden díj nélkül, 500 forint büntetés terhe mellett, melyet az említett célra kell fordítani. A birtoktalanokat ilyen esetben tisztségük elvesztésével kell büntetni s a föntebbi módon kell ellenük eljárni. 14. Bercsényi Miklós panaszként előadja, hogy a diósgyőri várkapitány a Vásárhely mezővároshoz tartozó Rárós (Raros) és Szentalbert (Szent Albert) nevű falvakban 146 ökröt elrabolt, és csak a lakosok által kifizetett 500 tallér és 7 pár csizma ellenében engedte el az ökröket. Hasonlóan Szendrő várának alkapitánya, kit az országgyűlés kihirdetése idején Vásárhely mezővárosba küldtek, katonáival többeket elfogott, és csak 70 tallér váltságdíj ellenében engedte őket szabadon. Példájára Putnok várának kapitánya, aki oltalomlevéllel (salvus conductus) volt Békés faluban, onnét 900 juhot és 150 marhát hajtott el. Ezáltal ezen — egyébként töröknek hódolt — helységek lakóit olyan végső nyomorba döntötte, hogy ha nem kapnak segítséget, kénytelenek lesznek a helységet elhagyni.