Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

sok miatt nemcsak szerzett javaitól fosztotta meg, hanem életfogytáig Oroszlánkő (Oroszlanykeö) várába záratta. Jakusith János és Szunyogh Katalin leányának, Jakusith Zsuzsannának, kit Thököly Miklóshoz kellett volna férjhez adni, összes szerzett javait az atyai végrendelettel ellenkező módon Éva nővérének javaival együtt, ki apáca, az Oroszlánkő várából kiszabadult Szunyogh Katalinnak adták. Jakusith Zsuzsanna nevelését gyámjaira, nagy tekintélyű személyekre bízták. Ő (Thököly Miklós?) a Jakusith Zsuzsannára végrendeletben hagyott javakat magának követeli, és hogy magát azok birtokában megerősítse és Jakusith Zsuzsanna javaitól elkülönítse, előadja, hogy Szunyogh Gáspár eltemetetlen testét, melyet Jakusith Zsuzsannának kellett volna a végrendelet szerint eltemetnie, és ez neki, ki házasságot akar kötni új férjével, Balassa Bálinttal, házassági akadályt jelentett volna. Ezt előre látva elment Budetin (Bugyetin) várából Zsolna mezővárosba és ővele, Thököly Miklóssal kötött házasságot. Ezen házasság miatt Thököly Miklóst azzal vádolták, hogy nörabló az 1608:1. törvénycikk értelmében, melyet a koronázás előtt hoztak. Az 1647:15. törvénycikk értelmében az evangélikusok házassági dolgokban az esztergomi érsekség egyházi bíróságának (sedes spirituális) vannak alávetve, és Szunyogh Katalin kérésére őt e törvényszék elé idézték. A jelen országgyűlés idején az 1618:70., az 1507:12. és az 1655:49. törvénycikkel ellentétes módon más evangélikusokat, így Ferdinánd pozsonyi kalapost is ezen egyházi bíróság elé idézték. Nehogy a jövőben is előforduljanak ilyen jogtalanságok, a nádorispánhoz küldték hejőcei Baksa Istvánt, lipóci Keczer Andrást, Görgey Ezékielt és Weber János eperjesi követet, az esztergomi érsekhez szentmiklósi Pongrácz Kristófot, nándori Bene Jánost, Gulácsy Ambrust és Goznoviczenus Mátyás lőcsei követet, Nádasdy Ferenc országbíróhoz Mednyánszky Jónást, Dobay Andrást, Pápay Jánost és Madarász Márton kassai követet, a kancellárhoz ugyanazokat, kiket az országbíróhoz küldtek. Bejelentették nekik, hogy ha az esztergomi egyházi bíróság ebben az ügyben nem vonul vissza, akkor más országgyűlési tárgyalásokat késleltetni fognak és az őfelségétől kapott számos kihallgatáson panaszkodni fognak. Ezután a követek visszatértek a nádortól és az országbírótól, és ezt a pert a törvénykezési szünetig nem tudták megindítani. A nádorispán erről késleltetési parancsot (mandátum remoratorium) adott ki, az érsek pedig javasolta az ügy kettéválasztását és néhai Szunyogh Gáspár végrendelkezési ügyének az országgyűlés befejezése utáni időkre halasztását. A házassági pert viszont szerinte ettől függetlenül meg lehet indítani, a megnevezett törvénycikkeket viszont visszautasította. A kancellár felajánlotta szolgálatait, hogy Thököly Miklós ügyét előmozdítsa. Miután ezt megértették, s a nádorispán segítségét megkapták, Zákány András és a többi nevezettek az országbírónak, a kancellárnak és az érseknek