Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

hallgatásba burkolóznak, s ezért a nevezett könyörgő iratot újra felterjesztik. Felterjesztettek két emlékiratot, azaz supplex libellust. Az egyiket a vallási gravamenek ügyében, a másikat a szerencsétlen pozsonyi evangélikusok ügyében, a jogtalan háromnapos per ügyében, mely az evangélikus templom építése miatt folyt. Őfelsége Kollonich Ferdinánd és Baksa István útján értesítette Nádasdy Boldizsárt, Gulácsy Ambrust és Schmitz Menyhért bártfai követet, kik a következő napon királyi kihallgatásra mehetnek. November 2. Vasárnapra esett. November 3. Őfelsége válasza (replica) megérkezett a rendek házába. Áttanulmányozták, nagyobb részben visszavetették, s a válasszal együtt az erdélyi fejedelem s az erdélyiek leveléhez hozzáírták. A mágnások nem értettek ezzel egyet. Ugyanazon a napon az evangélikusok kérelmét délután három órakor felküldtek őfelségének. A császár visszaüzent. Az 1. emlékirat: Nem kételkednek abban, hogy őfelsége emlékszik az újabb országgyűlések alatt felterjesztett panaszos gravamenjeikre, melyeket az 1647-es országgyűlés óta terjesztettek fel, s az 1647:5. törvénycikk tartalmazza a második linzi békeszerződést. Négy alkalommal és különösen a jelen országgyűlésen terjesztették fel gravamenjeiket. A gravameneket már más országgyűléseken is felterjesztették, és elintézésüket sürgették, de mindez ideig nem nyertek elintézést az evangélikusok sérelmei, sőt a katolikus urak elfoglaltak tőlük templomokat, parókiákat, iskolákat, jövedelmeket, és más számtalan jogsértést is elkövettek. Rendelkezéseknek és terveknek, melyek a királyi diploma artikulusain alapulnak, a vármegyék katolikus tisztségviselői nem tettek eleget, ami kötelességük lett volna, hanem éppen ellenkezőleg, az evangélikusok ellen vallásügyi pereket indítottak, és nem szűntek meg nekik ilyen perekkel károkat okozni még az új országgyűlés idején sem. Miután benyújtották gravamenjeiket, Fraknó és Kismarton várak birtokainak evangélikus lakóit fegyveres kézzel éjnek idején háborús módon megtámadták, gonosztevők módjára összes javaiktól megfosztották, egyeseket elűztek, másokat kemény rabságra vetettek, s addig tartották őket fogságban, míg kényszerből fel nem vették a katolikus vallást. Közülük sokakkal kegyetlen módon bántak, és nyomorgatták őket. Ha tehát az országgyűlés idején a katolikus urak ezt merték tenni, mikor a király jelen van, mit várhatnak, ha a király az országtól távolabb tartózkodik. És milyen vallásszabadságot, az erről szóló diploma és törvénycikkek milyen végrehajtását remélhetik, azt az uralkodó elbírálhatja. Az evangélikus egyháznak és szellemi szabadságának nyílt háborgatása ugye mindenki számára nyilvánvaló? S ugye az a vallásügyekben kibocsátott királyi diplomák és or-