Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Előszó

ELŐSZÓ A Pest Megyei Levéltár 1983-tól kezdődően közzétette Pest-Pilis-Solt vármegye 1638—1740 között keletkezett megyei közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztáit, majd sorozatát a közgyűlési iratok részét képező 1589 és 1740 között íródott igazságszolgáltatási iratok kivonatainak publikálásával folytatta. Most újabb levéltári egység, állag regesztáinak közlését kezdjük el. A közgyűlés közigazgatási iratait dolgozta fel intézményünk. Legújabb sorozatunknak az első kötetét nyújtjuk át az érdeklődő olvasóknak. Az „acta politica miscellanea" elnevezésű irategyüttes az 1618—1783-as évekből maradt fenn — sajnos itt-ott hiányosan. Az állag, mint a neve is mutatja, a legkülönbözőbb tárgyú közigazgatási, politikai, úrbéri és adózási iratokat foglalja magában. Itt találjuk a megyei statútumokat, szabályrendeleteket, az adó- és bérszedőknek szóló rendelkezéseket, a hetivásár szabályozásokat és árszabályozásokat. Itt vannak a követi utasítások és az országgyűlési követjelentések, a tisztújítások, valamint a vallási ügyek iratai és céhartikulusok. Továbbá információt kapunk úrbéri ügyekről, panaszokról, adókivetésekről, elemi károkról, folyami szabályozásról, a katonaság elhelyezéséről és számos egyéb, a korra jellemző fontos ügyről. A közlés módja csak részben azonos a korábbi kötetekkel, ugyanis nemcsak rövid tartalmi kivonatot (regesztákat) közlünk, hanem elsősorban az országgyűlésekkel kapcsolatos iratokról rövidített szövegeket is. Formailag a II. József korában kialakított rendet tartottuk meg. Mivel az eddigiektől eltérően nagy terjedelmű, néhány esetben kisebb kötetnyi, máskor több iratdarabból álló „ügyiratok" is keletkeztek, ezért az egy jelzet (numerus) alatt levő különböző dokumentumok előtt megismételtük az akta sorszámát (numerus) és megjelöltük az abc kisbetűivel. így jártunk el a szám nélküli iratok esetében is. A regeszták szövegét a ma beszélt nyelven tettük közzé, a régies kifejezéseket nem tartottuk meg, csak azokban az esetekben, amikor speciális régi magyar kifejezéseket alkalmaztak. A latin terminus technikusokat zárójelben is közöltük. Megadtuk az irat keletkezési évét és az iraton szereplő sorszámot (numero); továbbá — ha megállapítható volt — a pontos keltezést. A regesztákat eggyel kezdődően sorszámoztuk. Ezt követően közöltük az irat bevezető részét, és ezt kiegészítettük az iratok külzetén található adatokkal. A regeszta végén zárójelben megneveztük a forrás eredeti nyelvét. A családneveket a mára kialakult alakjukban közöltük, s az egyes esetekben zárójelben megadtuk a név eredeti alakját is, még akkor is, ha nem volt