Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

Az evangélikus magyar rendek alázatos kérvénye Őfelségéhez, a rómaiak császárához, Németország, Magyarország, Csehország királyához, a legkegyelmesebb úrhoz Szent Császári és Királyi Felség, legkegyelmesebb Urunk! Szerencsés az a nép, amely királyát országa területén üdvözölheti. Nagy örömmel üdvözöljük a Felséges Urat hívei körében, az elpusztult és szorongatott Magyarországon, ahol a trónra léptekor kiadott diplomája értelmében azt remélik, várják tőle, hogy az elnyomást megszünteti, az ország szabadságait helyreállítja, újjáéleszti az országot, és biztosítja a diplomában foglaltakat. Az örvendező ország azt várja, hogy az uralkodó orvosolni fogja az ország nehézségeit és gravamenjeit, melyeket Őfelsége elé terjeszt, különösen a pozsonyi evangélikusok sérelmeit, mely városban a polgárok s a nemesek nagyobb része is evangélikus vallású. Őket a királyi ügyészség harmadnapra beidézte azért, mert a pozsonyi nép ismételt felszólítására templomához tornyot épített, azt harangokkal látta el, azokkal harangoztatott, és a harangozást Őfelsége ismételt meghagyása ellenére sem hagyta abba. Ez a beidézés a Magyar Királyságban eddig hallatlan dolog, és ha a királyi diplomákban megszabott szabályokat figyelembe veszi, akkor Őfelsége meg fog bocsátani a pozsonyiaknak. Mert ha a vallásgyakorlat szabad, akkor szabad a templomhoz tornyot építeni, és szabad harangozni. Mint a linzi diploma, az 1647:5. törvénycikk is megállapítja, hogy az összes rendnek, a szabad városoknak, sőt a privilegizált mezővárosoknak meg a végvárak magyar katonáinak biztosítani kell a szabad vallásgyakorlatot, beleértve a templomok, harangok és a temetkezés szabad használatát, és a vallás gyakorlását semmilyen jogcím alatt nem szabad megzavarni és akadályozni. Van-e szabad vallásgyakorlás, ha nem szabad tornyos templomot építeni és harangozni? A pozsonyi nemesek és polgárok, kik tornyos templomot építettek, abba harangokat akasztottak és azokkal harangoztak, azzal vádoltatnak, hogy ezzel Őfelsége ellen vétettek. Ha a kegyelmes császár meghallgatja, hogy mi az, amit az ő általuk kiadott Supplex Libellus óhajt, akkor meg kell vizsgálni a királyi diplomákat s az ország törvényeit, melyeket Pozsonyban hoztak. Eszerint nem tartották be I. Ferdinánd 1563:78., 79. és 80. törvénycikkét, az 1625:4. és 5., valamint az 1635:12. törvénycikket, melyekben más utak és eljárások találhatók, mint amilyet Őfelsége ügyészsége lefolytatni szándékozik. Őfelsége parancsáról a pozsonyi országgyűlés küldötteinek egy része nem tájékozódhatott, mert a kihirdetés helyére nem nyertek bebocsátást, mások pedig megrémítve eltávoztak, többeket egy ideig börtönben tartottak. Az eljárás harmadik napjára őket nem engedték be, hanem megsértették az oltalomlevelet (salvus conductus). Ez alkalommal nemcsak a királyi tábla és az ország bírái, hanem a karok és rendek is ítélkezni szoktak, így most a győri vár őrparancsnoka, Paur Jónás