Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

javaslatokkal foglalkozzanak, melyek a szükség esetén a rendek által teljesítendő segítségről szólnak, s azzal, hogy milyen módon és milyen eszközökkel lehetséges az ilyen veszedelmekkel szembeszállni s a rendeket a kártól megvédeni. A rendek viszont azt állították, hogy a haza fennmaradásához a gravamenek elsimítása szükséges. Sürgették a gravamenek felolvasását és ragaszkodtak ahhoz, hogy nézzék át újra a királyi diploma feltételeit. És mivel az összeszedett gravamenek négy kötetbe voltak összeírva az ország különböző részei szerint, és azok számos dologban megegyeztek, úgy vélték, hogy célszerű lenne, hogy azokat négy ítélőmester — Alvinczy Péter, Cserney Pál, Rabby István és leszenyei Nagy Ferenc —, Szakmárdy János és Bosnyák Péter fogalmazók segítségével egy corpusba szerkesszék és átvigyék, és mindegyik rész vizsgálja át és olvassa el a maga gravamenjeit. Ugyanezen a napon az ország részei 13 vármegyéjének követei a rendek házában az általuk összeszedett gravameneket meghányták-vetették és összeállították. De ez a nap nem volt elegendő, és a maradékot a következő napra halasztották. Szeptember 3. A megmaradt gravameneket dolgozták fel, és a többi között a Sáros megyei evangélikus követek gravament jelentettek be Rákóczi László gróf ellen, amivel más vármegyék is egyetértettek, elismertek és közös gravamenüknek vállalták. Ámbár a főispánok hivatalát s az alispánok megválasztását számos törvény szabályozza, így Mátyás király 6. dekrétumának 60. törvénycikke, II. Ulászló 5. dekrétumának 2. törvénycikke, I. Ferdinánd 1548:70. törvénycikke, az 1647:76. törvénycikk, mégis több vármegyében vannak e tekintetben visszaélések. így gyakran előfordul, hogy a főispánok, nem törődve a felsorolt törvényekkel, melyek az alispán szabad választását írják elő, melyek szerint négy teljes jogú jelöltet lehet jelölni az alispáni tisztségre, a fentnevezett törvényekkel ellentétben azt a jogot követelik maguknak, hogy a jelöltek közül — ámbár két vagy több jelölt az 59. rész 2. címe értelmében elegendő — lehessen törvényes kifogásuk. Vajon ha valaki nem fogadja el az ilyen tisztség viselését s erre fogadalmat tesz, az Zsigmond 6. dekrétuma és II. Ulászló 1. dekrétumának 34. törvénycikke értelmében a terhet letéve szabadnak minősül-e. Az e tisztség viselésére alkalmatlanok helyébe, különösen, ahol mindkét vallásból jelölnek jelölteket, s az evangélikusok jelöltjeit az univerzitás nem megfelelőeknek nyilvánítja, az evangélikusok nem hajlandók másokatjelölni, hanem elmulasztva az egyenlővé tételt, nem jelölnek más evangélikus jelölteket az alkalmatlanok helyébe, és így a vármegye nemesei két katolikus jelölt közül kötelesek választani. Ezért ezen a jogsérelmen és viszszaélésen segíteni s a szabad alispán választást a jövőben biztosítani kell, s azt a jogot, hogy az alispánt az egész vármegye egyetértésével válasszák, ne csak a főispán jelölje ki. Ezért a rendek arra kérik őfelségét, hogy hagyja meg a vármegyének a felsorolt törvények értelmében a szabad alispánválasztást.