Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

lyek zaklatását követi el. Erről nem kell beszélni, mert ezt mindannyian fájdalmasan tapasztalják, és nem is kell „több ellenség ezeknél". Ezek ellen nincs kihez fordulni, kinek panaszkodni, mert nincs kinevezett főkapitány, s így a kapitányok „fejetlen lábak". Ha a kapitányoknak panaszkodnak, ezek azt válaszolják, hogy fegyelem alatt nem tarthatja, mert végháza nincs, amely puszta helyeket végházaknak nevezték, azoknak „se palánkja, se semminemű tartalékja". A katona „fizetetlen, lovatlan, ruhátlan, fegyvertelen, felesége, gyermeke annak es szájában teveő falat kenyere nincs", lopással vagy fosztogatással vagy törökkel való csatázással tartja fenn magát. Gyermekségétől fogva fegyverhez szokott s nem munkához, kénytelen gonosztetteket elkövetni, ezzel mentik a vitézlő rendet a kapitányok. És ha van is más magyarázatuk, hogy miért nézik el az ilyen latorságot, ők tudják legjobban, hogy közülük is némelyekhez szó fér. 2. Az alkapitányság feltételezi a főkapitányt, mivel „a főnek szokott lenni vicéje, mivel még nem tudják, ki legyen a főkapitány, ítélje meg bárki „ha nem méltán tehetné-e kérdést felőle". 3. Elvették Újvárat (Ui Vár), azt sem tudják, hol lehetne a főkapitány rezidenciája, s hol keressék, ha panaszaik lesznek, mert azelőtt a főkapitány a helyettesével együtt Újvárban lakott, s ha a főkapitány elment, a helyettese ott volt. Ha mindkettő távol volt, ami ritkán történt meg, helyettesnek ott hagytak egy kapitányt, kihez a megye jogtalanságok esetén fordulhatott. 4. Kinek parancsol az alkapitány, mert nincs már a megyének végháza, katonái, sem „azokkal semminemű dispositio". 4. Ami a török ellen való nyomozást illeti, ezt véghezviszik, s erre már küldötteket jelöltek ki, de e dologban is van mérlegelni való. 1. Fél, retteg a szegénység, és a „koldult" nemesség is panaszkodik a török ellen, mert „ha karóba vonják, ki veszi le róla? Azelőtt, míg voltak végházak, s a török valamilyen jogtalanságot követett el a parasztság ellen, a főkapitány mindjárt pártját fogta. Ha a török a parasztságon pogány keménységet gyakorolt, „ráírt a basára s vezérre". A főkapitány, ha nem engedett, a fő-fő török rabokon boszszulta meg, s azok könyörögtek a vezérnek, hogy engedjen, s a dolog mindjárt el volt intézve. De most „süsse-főzze a parasztembert, megesik csak szenvednie kell". 2. Amennyire elidegenedik a parasztság a vitézlő rendtől, „képtelen zaklatván ötét, csaknem többet vészen az törökhöz, hogy nem mint katonához". Attól is tartanak, hogy sokkal többet vall a katona ellen, mint a török ellen. De nem akarnak úgy feltűnni, hogy nem