Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)
Regeszták
a katonák azzal mentik magukat, hogy a kóborlók, kártevők nem közülük valók, s nincsenek „botjuk alatt". 2. Ha a magyar kóborló valami latorságot, tolvajlást követ el Pest megyében, s onnét Heves és Külső-Szolnok megyébe megy át a felkelő és őket űző nemes vármegyénkbeli község elől, onnan a Tiszán át is tovább menekülnek. 3. A mostani békesség alatt „az törökkel minimo nyájaskodása legyen a mi nemzetünknek", s a követ értesítheti a nádorispánt, hogy (a török) most is annyira elnyomja a vármegyét, hogy ha nem oltalmazzák, ez lesz legfőbb oka pusztulásának. Ezért kérje a követ, hogy a felsorolt három veszedelmes dolgot szüntessék meg. Ha a nádorispán az ország szempontjából hasznosnak tartja, hogy a katonák a nevezett helyeken lakjanak, „azoknak állasson őnagysága fejéhez, legyen kiket megtalálni, az alispánnak a kárvallottaknak vagy azok földesurainak". S ha a Tiszán túlra mennek is a kóborlók, PPS, Heves és Külső-Szolnok vármegyétől ott is keményen ellenőrizzék őket a vármegyék és a végházak tisztjei, és büntessék őket az 1659:16. törvénycikk értelmében. Emellett Fülektől a kassai főkapitánysághoz tartozó végházakba is, egészen Tokajig adjon ki a nádorispán szigorú parancsokat. Szerencs városában is laknak olyan, a szegénységet nyomorgató gonosztevők, név szerint Káli István és Szilágyi János, kikről szóljon a követ a nádorispánnak, hogy keresse meg Rákóczi Ferenc urat, hogy ő fogassa el azokat, és adjon terminust PPS vármegyének, hogy tovább nyomozhasson ellenük, s megbüntethesse őket. Nevezet szerint vádolni kell Mindszenti Nagy Andrást a vármegye nevében, milyen hallatlan kínzásokkal nyomorgatta Pest vármegye szegénységét. A nádorispán parancsolja meg Balassa Ádám úrnak, hogy a vármegye nyomozása céljából vezesse a vármegye székhelyére, ha szolgája, ha nem, mivel őnagyságához tartozik, adja őt a magisztrátus kezébe. Jelentse ki a követ, hogy a „budai vezér engedelméből" felvette ugyan Pest vármegye a fegyvert némely helységben, de még vannak olyanok, kik féltükben sem a hadnagyságot és tizedességet, sem a fegyvert nem akarják felvenni. A nádorispán „írjon rájuk", hogy akik felvették (a fegyvert), „erősen tartsák", akik nem vették fel, büntetés terhe mellett felvegyék. 3. A vármegye a követ által értesült arról, hogy a nádorispán olyan pátenslevelet küldött a kecskemétieknek, hogy ha egy végházhoz tartozó katonát elfognak, azt adják ugyanazon végház kapitányának kezébe, hogy az büntesse. Hihető, hogy az a titkárság (secretaria) figyelmeztetéseként íródott, de mivel ellentétes az 1659:16. törvénycikkel — a nádorispán főispáni tisztsége s a vármegyei magisztrátus ellen van —, a nádorispán adjon egy pátenslevelet. Egy másik pátenslevelet pedig az előbb említett törvénycikk értelme szerint. 4. Vigye el a követ a komáromi fővajdának (ober vajda) PPS vármegye leveleit, és tiltakozzék a nádorispán előtt a vármegye részéről (ha szükséges,
