Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

ják el, hogy jelenleg is a nép, a nemesség, a városok és mezővárosok lakói s a végbeli katonák, kik híven szolgálják őfelségét és a hazáért az ellenséggel szembeszállnak, többségükben evangélikusok. Ami földesurak telkein épített templomoknak a jobbágyoktól való elvételi követelését illeti, a katolikus rendek, úgy látszik, megfeledkeztek az 1646-os nagyszombati szerződésről, melyben minden ilyen és ehhez hasonló ügyet, melyeket az 164l-es országgyűlésen a katolikus rendek őfelségéhez felterjesztettek, gondosan megvizsgálták, és végül az eddig akadályt képező linzi diplomában található paragrafusokat megsemmisítették és törölték. így a Mátyás főherceg (később király) által kiadott s az ország levéltárában (in Archivo Regni) őrzött diplomából kiderül, hogy a templomok elfoglalása a földesurak vagy a királyi ügyészség (fiscus) által tilos, és a vallás szabad gyakorlása ürügyén sem szabad az evangélikusok templomait, parókiáit, iskoláit és más ilyen intézményeit elfoglalni. Ezért a katolikus rendeknek álláspontja helytelen, hogy ami az evangélikusoknak szabad volt, az a katolikusoknak is szabad, részben mert más idők jártak, mikor a királyok szent törvényei s az újabb törvények keletkeztek. Ezután a katolikus rendek a templomok elfoglalásán kívüli cselekedetekre tértek át, melyeket az evangélikusokkal szemben elkövettek. Ezeket részben tagadták, részben pedig igazságosaknak és jogszerűeknek mondták. Ilyenek voltak az evangélikusoknak a rendkívüli bíróságok (delegata iudicia) által lázadás címén történt elítélése, kivetésük és azután a gályára küldésük, sőt elégetésük. Mindezen cselekedeteket igyekeztek megvédeni. A császár őfelsége elé mindazon dolgok, melyeket az evangélikus rendek kérvényükben (supplex libellus) alázatos szívvel elpanaszoltak, szilárdan az igazságnak megfelelők. Az evangélikusokat lázadás ürügyén különleges bíróság elé idézték, és ezért kemény üldöztetéseket szenvedtek, még halállal is bűnhődtek, mert egy evangélikus lelkészt minden bizonyíték nélkül gyújtogatásért elítéltek és elégettek. Az evangélikus rendek készek mindezeket a jelen országgyűlés idején bebizonyítani. A továbbiakban szívfájdalommal vették tudomásul a katolikus rendek állításait, melyek súlyos, rendkívüli és kegyetlen vádakkal illetik őket, mivel napnál világosabb, hogy az előbbi őfelségének írott emlékiratukban leírtak igazak: új templomaikból, iskoláikból, parókiáikból kiforgatták őket, és hogy vallásuk gyakorlatában milyen gyűlölettel illették a katolikus rendek részéről, azt el lehet gondolni, de nem lehet kimondani. Más dolgok számunkra ismeretlenek, sőt elgondolhatatlanok, s csak az új replikából lehetett megtudni, hogy a katolikus rendek a mi ártatlanságunkat kérdésessé tették. Nem fognak elállni attól, hogy a katolikus rendek által elkövetett, a királyi diplomát és a törvényeket sértő tetteket a királyi hatalom megbüntesse. Csodálkoznak azon, hogy a katolikus rendek az evangélikuso-