Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

Nem fog belenyugodni abba, hogy ne történjék meg súlyos gravamenjeik teljes jóvátétele, mely gravamenek a királyi diplomák szavain alapulnak, s a keresztény hit védelmében ismételten benyújtották őket. Nem lehet, hogy ezeket elfelejtsék. A mostani időkben mutatkozik olyan lehetőség, hogy a gravameneket az országgyűlés teljes jóvátétel adásával orvosolja. A vallásügyben benyújtott gravamenek nagyfontosságúak a hívek megmaradása és nyugalma szempontjából (amit más módon nem lehet elérni), mint azt legújabban könyörgő könyvecskéjükkel őfelségének bemutatták. Jézus Krisztus üdvhozó sebeire és a keresztfán kiontott vérére hivatkozva kérik őfelségét, veleszületett nagylelkűségére, kegyességére és igazságosságára hivatkozva, hogy az országot nyugtassa meg. Kérik, hogy az evangélikus vallás ilyen nagy üldözésének vessen véget és tegye lehetővé, hogy a benyújtott gravameneket orvosolják, mivel sürget az idő, az országban állomásozó idegen katonák válogatás nélkül pusztítanak, s a meggyötört lakosságot meg kell kímélni. Ezek a katonák a diplomák, törvények s az ország alkotmánya, rendelkezéseit semmibe veszik, különösen az 1655:19. törvénycikket és a jelen országgyűlés 25. cikkelyét. A jelen országgyűlés tartama alatt lefoglalták Gömör megyében a tizedeket, melyek régóta a parókiák jövedelmét képezték, s azokat az evangélikusok kapták, most az uralkodó engedelmével s a nádorispán parancsára az esztergomi érsek kapta. A katonák a nemesek birtokait is pusztítják megérkezésükkor és eltávozásukkor, és üldözik az evangélikusokat. Valóban az evangélikus rend az idegen katonák eltávolításához nem az irántuk való gyűlöletből ragaszkodik, hanem mivel azokat a diplomával ellentétes módon s az 1655:19. törvénycikk és a jelen diéta 25. törvénycikkével ellentétben hozták be az országba. S miután behozták, nem a haza ügyét szolgálták, hanem először Rakamaznál Susa generális parancsnoksága alatt letáboroztak és a Várad ostroma alkalmából a tatárok által fogságba hurcolt keresztényeket csak nézték, s nem is gondoltak arra, hogy teljesítsék azt a kötelességet, melyet magukénak vallanak. Ha e részeket, melyek már a lengyel és tatár betörések előtt igen sokat szenvedtek, az uralkodó szándéka szerint megvédték volna, elmaradt volna a nemesi kúriák, mezővárosok és falvak kirablása és leégetése. E katonák kivonása után Montecuccoli tábornagy, ki nem szűnt meg korábbi kegyetlenkedését folytatni, a keresztény érzést mellőzve pusztította a tiszántúli (Transtybiscanus) megyéket, s nem kímélve a szegény lakosságot, nemeseket és nem nemeseket, nem tekintve nemüket és korukat, tűzzel, vassal pusztította őket. Az ország felsőbb részeiben pedig (nem tekintve, hogy a gabonabeszolgáltatást teljesítették) minden egyházi és világi birtokot felprédáltak, a városokat és falvakat feldúlták, a nemesi kúriákat kifosztották s a parasztok vagyonát elrabolták, a szüzeket megerőszakolták, az úton járó idősebb