Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

Hogy az 1647:71. törvénycikk s a hazai jog sérelmet ne szenvedjen, a nevezett falvakat a Magyar Királyságba vissza kell kebelezni, s az osztrák rendek ellentmondása nélkül Ausztriától el kell választani. Ezért a rendek kérik őfelségét, hogy a nevezett falvakat az említett törvénycikk értelmében kebeleztesse vissza, s ha ez megtörtént, csatolja vissza az országhoz, tartsa meg abban és az osztrákokat említett követelését utasítsa el. 90. A rendek alázatosan jelentik őfelségének, hogy 1638-ban Polheim Gundacker báró egy Altemühl (Altemill) nevű malmot azon a címen, hogy Alsó-Ausztria tartomány határain belül fekszik, Alsó-Ausztria kapitányának bizottsága szerint Nádasdy Tamás gróf örököseitől egyszerűen, minden pénz letétele nélkül (bár a végrehajtó bizottság így mondta) elvette. Mivel ez a malom kétségkívül a Magyar Királyság területén belül Gáta (Gatha) mezővárosban, Mosón megyében található, a rendek azt kérik, hogy még a jelen országgyűlés tartama alatt adják vissza ezt a malmot Nádasdy Tamás gróf örököseinek. 91. Jakusith Imre árva fiú panaszosan jelentette, hogy mostohaapja és gyámja, Pázmány Miklós gróf megfeledkezve a jó gyám kötelességeiről, atyai és anyai örökölt javait — Pruszkát (Prufikiana!) és Rárót (Rargiana!) — másoknak eladta és elidegenítette, arany és ezüst ingóságait készpénzért eladta, kincseit és bútorait pozsonyi házából és Oroszlánkő (Oroszlankeő) várából Morvaországba szállítana és magának tulajdonította. így gyámfiát százezer forint értékű ingóságtól és ingatlantól fosztotta meg. Az árva még élő anyjától annak nagy anyai örökségét, melyet nagyanyja végrendeletben hagyott rá, körülbelül százötvenezer forintot a kamatokkal együtt, minden évben megszámolva saját hasznára fordította. Minthogy az 1655:24. törvénycikk értelmében ő sérelmes gondnoki tevékenységével, melyről a Magyar Királyságban nem számolt el, az elidegenített atyai és anyai örökség értékét összegyűjtötte, a készpénzt pedig más, a Magyar Királyságon kívüli Morvaország tartományában fekvő javak megvásárlására fordította, a kétségtelen örökös gyámfiút, ki egyébként báró fia, megkárosította és majdnem koldussá tette. Ezért a rendek kérik őfelségét, ki az összes árvák fő védelmezője, járuljon hozzá, hogy ezt az ügyet, ha lehetséges, még a jelen országgyűlés tartama alatt terjesszék a nádorispán elé, vagy legalább közvetlenül az országgyűlés befejezése után, hogy azt végképpen vizsgálja felül, s hozzanak olyan ítéletet, mely szerint Pázmány Miklós úr Morvaországban fekvő javaiban rendeljenek el végrehajtást. Ha ezt a végrehajtást nem hajtják végre, a nádor a Magyar Királyságban az árvának visszatorlás útján teljes jóvátételt tud biztosítani. 92. Lippay György és János súlyos panaszt terjesztenek elő, mert Selmec királyi bányaváros egy álnevet viselő személy ellen, ki a Kisiblyén (Kis Ible) (Hont megye) lévő nemesi telken lakik, az alispán előtt pert indított s tovább