Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

retéve minden magánérdeket — hajtsák végre. Ez alkalommal az összes mes­teremberek, kézművesek és mészárosok áruinak árát határozzák meg, hogy az árszabályozást a vármegyék intézzék, s a szabályozást megsértő árusokat, ha árujuk 12 forintnál többet ér, 12 forint bírsággal sújtsák. Ha értékük ezt az összeget nem éri el, büntetésük az áru elkobzása legyen, az elkobzást a vár­megye szolgabírája a helyszínen és visszavonhatatlanul foganatosítsa. Az el­kobzott áru kétharmadát a vármegye szükségleteire fordítsák, a maradék egy­harmad a büntetést végrehajtóé legyen. Ha pedig a vármegye mértékeivel és árszabályzatával, vagy azok érvényesítésével szemben valamilyen nemes úr, szabad város, végbeli vitéz vagy akár jobbágy szembeszállna, azt akadályoz­ná, az ilyen személyt idézzék a vármegye elé, s az alispán sújtsa 100 forint bírsággal, a jobbágyokat pedig egyenként külön-külön 40 magyar forinttal. A büntetés kétharmadát fordítsák a vármegye szükségleteire, a maradék egy­harmad az alispánnak jár. így az áruk és mértékek szabályozásához, amit a vármegyék határoztak el, a végvárak és városok is kötelesek alkalmazkodni 100 forint büntetés terhe mellett, amit ahányszor-annyiszor hajtson végre az alispán a városok s a végbeli tisztek ingó és ingatlan vagyonából, őket min­den jogorvoslattól megfosztva, s velük az előbbiek szerint eljárva. Az ilyen ítéletnek a szabad városokban történő végrehajtása esetén legyenek jelen a város esküdtjei, és vegyenek részt annak végrehajtásában. Végül, hogy az or­szág nagy kárára ne szállítsanak ki innét árut folytonosan a külföldiek azok elkobzásának terhe mellett, amit a vármegyei alispánok s a városi elöljáró­ságok végezzenek el, viszont az őslakosoknak legyen elővételi joguk ezen dolgok megvásárlására. 73. Kérik továbbá, hogy a körmöci aprópénz verése az 1655:80. törvény­cikk értelmében a nevezett városban történjék, vagy olyan nagy hiány esetén úgy intézkedjenek, hogy ne öntsék vagy verjék őket, hanem mint eddig, ezu­tán is a magyar aprópénz a bécsi garas (grossus) minőségéhez és értékéhez alkalmazkodjék. A garas értéke három krajcár vagy öt dénár, egyik oldalára a Boldogságos Szűz képe, a másikra őfelsége képe legyen verve. S mivel a poltura nevű lengyel pénz Lengyelország szomszédos fekvése miatt az ország mérhetetlen kárára őfelsége örökös tartományaiban be van tiltva, a rendek ké­rik őfelségét, hogy a lengyel pénz korábbi értékében az örökös tartományok­ban is még a jelen országgyűlés tartama alatt kerüljön forgalomba és fogadják el. Mivel a pénznem megváltozása az örökös tartományokban nem kis zűrza­vart eredményez országunkban, ezért meg kell tárgyalni a Magyarországnak járó kártérítést. Őfelsége jóváhagyja, hogy Szlavóniában 5 újabb magyar pénzt egy új garasba számítsanak. 74. A privilegizált szabolcsi hajdúk kiváltságait a különböző magyar ki­rályok azért adták, hogy azokat a részeket és a hazát a törököktől s az ellen­séges betörésektől megmentsék, és azokat visszaverjék. Ezért kérik, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents