Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

goktól hallotta mindazt, mint akkori nótárius, ami abban szerepel. Hanem ennek elkészülte után hallotta, hogy Komsy István nevű ember is a jobbágyok közé számláltatott volna, de hogy a porcióhoz tartozó telken, vagy más telkén lakott-e, nem tudja. 2. Semmi. 5. Hasonlóan vall a következőképpen, kivéve, hogy tudniillik Köncöl (Könczöll) Ferenc fundusa felén most nemes Beretvás Jánosné lakik, a Molnár Jánosnak adott telken Molnár György malma van, a Ványi Istvánnak adott telket pedig (aki maradék nélkül meghalt) a felesége bírja, aki az irsai Váracskay (Várácskaj) Andráshoz ment férjhez, a telken lévő házban pedig Oláh György nevű ember lakik most. Továbbá a Bicskey Andrásnak adott telket most Kecskeméti (Kecskeméty) György az ő jogán bírja, ezért Bicskey András kárpótolta (equirálta). Csúszó Szabó telkén, melyet Gőcze (Gőcze) István úr adott neki, azután Pántos János bírta, most Mészáros Mihály lakik. Csőkér Mihály elmenvén fundusáról, most ki lakik rajta, nem tudja. A Szabó Miklós féle telken most Csönkös János lakik. Búz István telke pedig puszta. A Pap Józsefnek Gőcze úr által adott telket a fia, Pap Mihály bírja. A Pálffy Mihálynak adott telken lakik Godány Mihály. Kovács István régtől fogva maga bírja a telket. 6. Megnevezi Sánta Ferencet, Vajkó Jánost, Karay Ferencet és magukat a fundusokon lakókat. • Tanúvallomást tettek még: Fruttus István, kb. 57 éves, Szabó Mihály, kb. 58 éves, Sánta Ferenc, kb. 62 éves, Csete Gergely, kb. 60 éves, Vajkó János, kb. 50 éves körösi lakosok, (latin—magyar) 1722. No. 2. 384. Vay (Vay) Ádám kérelme alapján gróf csábrági Koháry István országbíró utasította Szeleczky (Szeleczky) Márton alispánt, hogy Acsa, Guta (Gutta), Alsósáp (Alsó Sáp), Csővár (Cső Vár) falvak és Vanyarc (Vanyarcz) puszta határát vizsgálják meg. A határjárást 1722. május 4-én végezte el Magócsy Mihály szolgabíró és Tóth (Tótt) Imre esküdt, amelyről Rátóton (Ratoth) 1722. május 24-én jelentést írtak. Határjárás: 1722. május 4-én kiindulván Ácsáról, az Acsai-szőlőhegyek (Ácsai Szőlő Hegye) alatt nyári napkelet felé, átmenvén a Darula nevü szántóföldeken, melyeket most az acsaiak a falu számára szoktak vetni, fel a hegyre, a két határra, minek egyike ácsai, a másika kürti határ. A két határtól észak felé térvén lementünk a Sajt-völgyre (Sait Völgy), egy nagy háromágú keresztes mocsárfához. Onnét nyári napnyugat felé térvén fel a bércen, egynéhány rendbéli, egymásután lévő nagy kétágú régi keresztes magyalfához, onnét egyenesen fel a bércen a Sajt- és Horna (Hornya) dolina között, attól egy ágyúlövésnyire átmenvén a Hajdú-völgyön és a Sziráki úton (amin Szirákról Ácsára járnak),