Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

4. Többet mit tud még többet? A kihallgatott tanúk: • Kakas Gergely, kb. 28 éves körösi lakos vallja 1. Amidőn Farkas György ifjú Beretvás István uram házához bement, hallotta Farkas György szájából, hogy ifjú Beretvás István uramat ekképpen szólította meg: Ördögadta teremtette, te mondtál engemet huncutnak! Ez pedig akkor volt, midőn ifjú Beretvás István házához ment. 2. Csupán csak azért ment, hogy ezen huncut névnek (az okát) a maga mellett levő katona előtt megtudakolja, mely dolog újesztendő nap után éjszaka nyolc óra tájban esett. A kimondott szókra, ifjú Beretvás István uram az ágyban feküvén, felelt: Farkas György, hiszen nem voltál te még akkor katona, mikor én tégedet huncutnak mondtalak Farkas János uram házánál, és csak ezért jöttél te az én házamra. Menj ki a házamból, hiszen megmondtam, hogy csak éjszakának idején ne jöjj a házamhoz, nappal akármikor is a házamhoz jöhetsz. E szavakra a Farkas Györggyel levő katona ekképpen szólította meg Farkas Györgyöt: No, Farkas György, hallod, velem többé egy sót, kenyeret nem eszel és a regimentben sem maradhatsz. Melyre Farkas György kardjához kapván, ezen szókkal szólott: Kuss! Mire Beretvás István uram az ágyból egy látra valóban egy „ümegben" felkelvén és mentét is, ami előre volt vetve Farkas Györgynek, felemelvén és akkor látván, hogy egy darabja a hüvelyiből ki volt vonva. Beretvás uram visszataszította, mondván: Te, Farkas György, meg ne mocskolj, hanem menj ki a házamból. Mire ismét Farkas György felelt: Miért mennék ki? Azon szóra ifjú Beretvás István uram kapta a csákányt, és azt a kezét, amellyel a kard markolatát tartotta, úgy ütötte meg. 3. Minthogy ifjú Beretvás István uram csendességgel már akkor mind cselédestől nyugodalomra vette magát és már lefeküdt, ezért nem őkegyelme adott okot (a veszekedésre), hanem Farkas György, mivel úgyis egynéhány ízben kényszerítette, hogy éjszakának idején ne jöjjön a házára, hanem nappal is elvárja. 4. Semmi. • Nagy István, az előbb említett mezőváros lakosa vallja: 1. Amidőn ifjú Beretvás uram Farkas János úr udvarában Farkas Györggyel öszeakadt, hallotta említett Beretvás István úr szájából ekképpen megszólítani Farkas Györgyöt: Te, Farkas György, te mondtad-e azt, hogy ha odajöttem volna Farkas János úr házához, fejemhez ütettik volna a tányért, mire Farkas György felelt: Én mondtam. Azután Beretvás István ismét kérdést tett: Hát ki mondta azt, hogy engem vagy meglő, vagy agyonvág? Mire ismét Farkas György felelt: Az is meglehet még. Azon szóra Beretvás István úr ekképpen felelt Farkas Györgynek: No, ördög szánkázik a lelkeden, én ugyan a halálodon nem igyekezem, de szembeakadsz velem, meg nem öllek, de hitesd el magaddal, hogy megverlek. Ezen dolog pedig akkor esett, amidőn még katona nem lett volna. 2. Azután mikor már katonává lett, a tanú házához harmadmagával jővén Farkas György, ott beszélte a tanúnak: No, sógor uram, engem ifjú Beretvás Ist-