Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)
Regeszták
Mindezek régiek és kopottak voltak, de a nevezett területek határán helyezkedtek el, s ezeket a nagy számban összegyűlt peregi és lacházi lakosok megismerték. A nevezett tanúk megerősítették, hogy ezek igaz határok. Ezeket föld felhalmozása útján kijavítva, a nevezett Cirok-hegy alatti határjeltől, mely nem volt vitás, kiindulva a Tekerős-ér (Tekerés ér) völgyében fekvő terület hosszanti végéig, ahol a szembeni oldalon Bankháza puszta határával érintkezik, bejártuk, s a nevezett tanúk vallatását folytatva, az egész területet hosszában a peregi lakosok a nevezett útig — mely Bankháza puszta felé vezet, ahol szélessé válik — követték. A lacháziak viszont a maguk területén jelentős területen áthaladó utat szélességében is ki akarják terjeszteni. Ezért a nevezett területre vonatkozó tanúvallomások pontosabb megvizsgálása céljából az előbbi helyen elhelyezett három tanú a nevezett a Cirok-hegy dombnál elhelyezett határjeltől az úton hosszában végigmenve, semmilyen más jelet nem találtak. De a Tekerős-ér völgyében találtak egy kis dombocskát, melyet határjelnek használtak, és Nagy Péter, Imrefalva puszta tulajdonosa megerősítette ezt. A másik két tanú vallomását is elfogadták, s megerősítették Nagy Péter állítását, mely szerint a nevezett dombocskán túli, a Bankháza felé vezető út irányában fekvő földek után kilencedet szedett s így mintegy használta Imrefalva pusztát. Ezért Lacháza lakói is, kik erre emlékeztek, e dologban egyetértettek. Az említett három tanúval együtt állították, hogy ez a bitorló használás valóban megtörtént. Ezért figyelembe vették, hogy az utóbbi két tanú a nevezett területet a megállapított helyig békésen, akadályoztatás nélkül szántotta, vetette és a termést betakarította s a kilencedet az Imrefalva pusztát bíró Nagy Péternek fizette. Ahol viszont a szántással és vetéssel túlmentek a nevezett területen, az itt termett termények után a kilencedet nem akarta elfogadni, mivel a lacházi területen termett gabona kilencede őt már nem illette meg, s ezt nem is fogadta el. A nevezett három tanú és a lacházi lakosok állítása e dologban megegyezett. Megállapították, hogy a határjelek helye s az út iránya, bizonysága szerint ezek a földek Imrefalvához tartoznak. Végül megállapították, hogy Nagy Péter birtoklása vitás, s ezt vagy a Tripartitum 85. titulusa, vagy az 1635: XX. tc. értelmében kell lefoglalni vagy felosztani. A felsorolt vallomásokból nem az következik egyszerűen, hogy a Nagy Péter által használt föld Imrefalva pusztához tartozik, s ennek következtében van a nevezett Cirok-hegy domb alatti kijavított határjel és tovább hosszában a Tekerős-ér völgyéig hat közbeeső határjel. Ezek közül a következő kb. 166 lépésnyire van, a következő 283 lépésnyire, a következő 245 lépésnyire, a negyedik 415 lépésnyire, az ötödik 360, a hatodik pedig 250 lépésnyire, s ahol már Bankháza pusztáig értek, ott a Tekerős-ér völgyében 245 lépésre földből két végső határjelet állítottak, és kijelentették, hogy mindkét fél jogainak tiszteletben tartásával, ha a jövőben új határjeleket emelnének, ezeket biztosabban a törvénynek megfelelően lehessen megismerni, (latin)
