Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

• Cseri István, kb. 75 éves alsónémedi lakos, a váci káptalan jobbágya vallja, hogy egyéb puszta iránt nem tud, hanem Ványnak felét, tudja, hogy Ráday Pál úr most maga bírja, és azelőtt mindenkor az őkegyelme eleitől bérelték az alsónémediek. • Pesti János, kb. 55 éves alsónémedi lakos, a váci püspök jobbágya tudja, hogy Ványnak felét Ráday Pál úr bírja, és örökös úrnak tartatik őkegyelme azon fele részben, és Hartyánban is bír őkegyelme és famíliája. • Tönköly (Tenkely) Miklós, kb. 76 éves monori lakos, a váci káptalan jobbágya vallja, hogy emberemlékezettől fogva mindenkor hallotta, és úgy tartották, hogy maga a nemes Ráday família az osztályos atyafiaival együtt a Farkasd nevü puszta örökös ura. Azt is jól tudja, hogy mind a török időben, mind török idő után az üllőiek bérelték és árendáltak, és így mind a mai napig a birtokukban van. Nemkülönben azt is tudja, hogy a Csév és Vasad nevű pusztákat is a monoriak és Rodl (Róthli) Mészáros János egészen a Ráday famíliától vették meg, és azon famíliának jussával bírják zálogképpen. Harta, Cebe, Baracs és Kisharta felől semmit sem tud mondani. Azt is tudja, hogy a Léb nevű pusztának is valamely részében, de nem tudja, mennyi részében örökös úrnak tartatik lenni, minthogy amidőn Rodl Mészáros János megvette, a monori lakosok kívántak részt belőle, jóllehet semmi sem lett belőle. Hártyán és Vány felől semmit sem tud mondani. • Balog János, kb. 80 éves dunavecsei (Duna Vétse) lakos, a Földváry család jobbágya vallja és tudja bizonyosan, hogy ezen Pest vármegyében lévő Cebe és Kisharta nevű pusztáknak emberemlékezettől fogva mindenkor a nemes Ráday famíliát hallotta örökös úrnak lenni, és úgy is tartatott, mind mostaniaktól, mind pedig régi öreg emberektől, hogy azon említett família örökös úra a megnevezett pusztáknak. Azt is tudja bizonyosan, hogy mind a török időben, mind azután valakik árendáltak, vagyis „béllették" azon pusztákat, nem mástól, hanem az említett famíliától, és annak jussával bírták. Tudja, hogy Cebét néhai Ráday Gáspár úr a szalkszentmártoni Dömök Mihálynak zálogosította el, és Dömök fia András bocsátotta a Pázmándy (Pázmándi) famíliának. A Pázmándy famíliától pedig a mostani tekintetes, nemzetes és vitézlő Ráday Pál úr őkegyelme kiváltotta, és mint örökös úr most is bírja. Nemkülönben Kishartát is, jól tudja, hogy a régi időben Pataj (Patay) városa bírván az említett famíliától, bírta és árendálta, azóta pedig a dunavecseieknek adták bérbe. Ugyanezen tanú elsőként árendálta meg említett néhai Ráday Gáspár uramtól, és csak ezelőtt két esztendővel megszállítván valamely „francus" néppel Ráday Pál uram őkegyelme, esett ki kezéből a Kisharta nevű puszta, és mind a megszállításáig azon famíliától árendáltak. • Nagy János, kb. 60 éves fülöpszállási (Fülep Szállás) lakos egyebet nem tud, mint azt, hogy az elmúlt kuruc időtől fogva Cebe nevű pusztát valamely mészárosok, vagyis göbölytartó emberek Ráday Pál úr őkegyelmétől áren-