Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

kölesföldhöz, amit most bevetettek a péteri földesúr parancsolatából. E kölesföld dél felőli szélében az alább megírt tanúk megmutatták három földhatár hegyét, amiket most elszántottak a kölesföldet művelő emberek. Onnét 2. „Tűledre" térvén nyári napkelet felé kb. 300 lépésnyire, a mostani péteri búzatarlók végében mutatták egy régi körtvélyfának a tövét, aminek most is megvannak a gyökerei, és amellett egy földhatárt mondtak lenni, ami is most el van szántva. Onnét 3. Ugyancsak nyári napnyugat felé jó darabon elmentünk, a monori Lapos-erdő felső végére célozván, a Csabai úton (amin Monorról följárnak a csabai malmokba). Átmenvén a gyömrői (Gyömre) Monorra járó útra, amely út nyári dél felől való részén mutatták a második és a harmadik tölgyfa bokrokat is, és hogy ott fennálló tölgyfák lettek volna, amik határfáknak neveztettek Monor és Péteri között. Onnét 4. A Gyömrői úton átmenvén és egy kevéssé „hozzádra" térvén észak felé, a monori Lapos-erdő végén kb. 350 lépésnyire vezettek az alább megnevezett bizonyságok egy régi hányott földhatárra. A kihallgatott tanúk: • Tar András, kb. 85 éves váci (Vácz) lakos, a váci püspökség jobbágya vallja és tudja bizonyosan: szemeivel látta a kölesföld szélében való három földhatárt, amiket csak mostanában szántottak el a péteri mostani földesúr parancsolatából, s aminek egyike monori, másika péteri, harmadika üllői határ volt. Azt is tudja bizonyosan, hogy mindenkor mind a monoriak, mind az üllőiek azokat tartották a maguk határainak, és addig is élték és bírták a maguk földjét. Minthogy Buda megvétele előtt és a budai török rabságból való kiszabadulása után 9 esztendeig lakott és pásztorkodott a tanú Üllőn, mindenkor azon három határig járt a marháival szabadon. Azon túl pedig észak felé nem volt szabad menni, minthogy Péteri pusztához tartozó föld volt, féltek, hogy a péteri ispán elhajtja a marhájukat. A mutatott helyről mást nem mondott. • Gódor (Godor) István, kb. 60 éves úri lakos, gróf Koháry István jobbágya vallja. Minthogy a tanú még a török birodalmában 20 esztendeig szolgált Monoron, vallja és tudja bizonyosan, minthogy szemeivel látta: 1. A kölesföld szélében látott és most felszántott nagy „tecetes" földhatárok voltak, és ugyanazokat tudja igaz határoknak lenni Monor, Péteri és Üllő között. Minthogy bojtár korában a Német János nevű monori ember juhászánál bojtárkodott, mindenkor azt parancsolta néki, hogy azon hármas határon belül, vagyis észak felől ne bocsássa a juhokat, mert mindjárt elhajtják, ha péteri földre megy. 2. Vallja és tudja bizonyosan, minthogy szemeivel is látta: mind a körtvélyfák fennállásában, mind a mellette lévő földhatárt, amit Monor és Péteri között igaz határoknak tud lenni, mivel Monoron szolgáltában azon határa véggel dőlő, vagyis járó szántóföldet szántotta is a tanú, úgy mint