Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)
Regeszták
kevéssé „hozzádra" térvén, amint az erdő széle fordul a völgy mellett, mentünk azon az úton, amin most Vörösvárról Csévre és Esztergom (Esztergám) felé járnak. Azon az úton egy kevéssé „hozzádra" térvén, az Almási-völgy farkán, vagyis a végén lévő völgyre, amit most Agnerné asszonyom számára kaszálnak, mely völgytől nyári dél felé a hegyre fel — mely hegy Vörösvár felé „hozzád" lemegy, és most Vörösvári-hegynek is mondatik —, a hegyen átmenvén, a völgyben lévő Sövényes-kút (Sövinyes Kut) nevű forráshoz mentünk. A forrásnál újabban a betett hitekre megvizsgálván a feljebb feltüntetett bizonyságokat avégre, hogy tudják-e, meddig volna a szántói határ, amint tudniillik a Cigány-kúttól elindulván a Sövényes-forrás-kúthoz mentünk. • Madarasi (Madarassi) Gergely vallja és tudja bizonyosan, hogy mind a török időben, mind pedig Buda megvétele után bírván Szántót mindaddig, amíg meg nem szállták. Az Almás-völgyet mindenkor a Nagy-erdő széléig és az Almás-völgy végén lévő völgyig, amit most Agnerné asszonyom kaszáitat, kaszálták és bírták. A tanú atyja is addig bírta, és azon alul is Vörösvár felé az erdőt, amikor szükségük volt reá, szabadon és háborgatás nélkül bírták és vágták. Jóllehet bizonyos határát nem bírták Szántónak, de birodalmában voltak mind a megnevezett réteknek, mind erdőnek, jó darabon le Vörös vár felé. Az Almás-völgy farkától, vagyis végétől pedig egyenesen át a Sövényeskútra, szabadon bírta és marháival, juhaival járatta a fátens is. Nemkülönben mind a maga atyjától, mind a régi öregemberektől, úgymint Balog Andrástól, Német Istvántól, Domány (Doman) Gergelytől és Budai Mátétól a Sövényeskútig hallotta a szántói határt lenni, (latin—magyar) 1724. No. 5. 399. Orczy István kérelmére Szeleczky Márton alispán vizsgálatot rendelt el Ujszász puszta porcióját illetően, amit Pesten, 1724. július 27-én hajtottak végre. A tanúnak feltett kérdések: 1. Vallja meg hite után a tanú és voltaképpen deklarálja, hogy nemes Pest vármegyében lévő Ujszász nevű pusztának követelt (praetensiva) porciójának volt-e használatában és birtokában, s miként, kitől és minemű jussal bírta, nemkülönben mennyi summában adta el és kinek? 2. Miképpen lett a nemes egri káptalané, és miért nem nevezte meg a summát, hogy mennyiben adta el, volt-e valaki jelen, ki volt és ki írta a a szerződést? 3. Ezen kívül mindezeket részletesen vallja és beszélje meg a tanú, miként történt a követelt porció eladása és ki ingerléséből következett?
