Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

egy régi földből fölhányt határra, ami keresztül a nyárfa irányába 25 lépést tesz, amit megnéztünk. 2. Mind vezettek bennünket napkelet felől a Homokok felé és kb. egy puskalövésnyire mutattak egy szántóföldben fölszántott régi határt, ami most is kitetszik, a pásztorok gyakran szoktak rajta heverni. 3. Ugyancsak mindig következetesen egyenesen napkelet felé vezettek bennünket kb. egy taracklövésnyire, megint mutattak régi, földből felhányt határjeleket. Föl vannak szántva, de meglátszik és kitetszik, hogy határ volt. 4. Egyenesen a két homokdomb között való tófenékhez vezettek bennünket, s ott mondták lenni a fölhányt földből való régi határt. De meg nem lehetett találni, mert Halász Márton marhái oda szoktak járni mindenkor delelőre, széttipródtatott; a kölest pedig Kászonyi úr hordatta az elmúlt ősszel. Azok a földek mind a majosházi határba esnek. A kihallgatott tanúk: • Nemes Nagy Péter, kb. 70 éves lacházi (Laczháza) lakos vallja: 1. Bizonyosan tudja, hogy az elmúlt 1723. esztendőben hol tettek a szigetszentmiklósi lakosok köles alá való szántást, mert tudja, hogy a majosházi pusztának határaiban vannak. 2. Tudja, hol vannak Majosháza és Varsány puszta között az igaz régi határok. 3. Ezeken a határokon kívül (melyeket most a szemlén megmutatott) voltak. Egyikre most rá nem mutathatott, a másikra pedig rátalált, legkiváltképpen az országúton kívül, a Homokokon felül, nem felette, messze az úttól van egy nagy régi határhányás. Gyermekkorában, és mikor pásztorka volt, sokszor, ezerszer is ott volt attól fogva, eleget is hevert rajta, s nem régen, csak mióta a szigetszentmiklósi lakosok szántják, rontották le a határt. 4. Tudja, hogy ezelőtti régmúlt esztendőben, midőn meghalt Tóth Gergely és időnként ő, vagy Tóth András uram bírta Varsányt, Maj őshazát pedig a nemes Halász família. Jószomszédságból és értelemből a Varsányon legeltető marha megfordult Maj őshazán, a majosházi Varsányon, de ezalatt semmi viszálykodás, vagy villongás nem volt a határok miatt, hanem ki-ki vigyázta és megtartotta a hányásokat és a határjeleket. 5. Mondja, hogy e nemes vármegyében megfigyelték, a szomszédok között úgy tartatik a jó viszony, hogy a szomszéd határból a szomszéd határba szabad átmenni legeitetőre, de a legkisebb sérelmet sem tesznek egymásnak, nem is idegeníttetnek el a határok, perlekedés alá sem esnek a határhányások. 6. Tudja bizonyosan, hogy amely nagy csonka nyárfa van Varsány és Majosháza között, mindenkor annak a táján tartották a határt, és azt a nyárfát mintegy határfának is tartották. A Homokok felett és a Homokok között pedig, ahol egy tófenék látszik, addig tartották a határt, és abban a tóban itatták Halász úr őkegyelme marháját. 7. Tudja bizonyosan, hogy azok a szántóföldek, melyeket a közel elmúlt esztendőben a szigetszentmiklósiak a nyárfa alatt felszántottak és kölessel, cirokkal bevetettek, mindig a majosházi pusztához tartozó földek voltak, és nem is