Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

1723. No. 6. 393. Gróf erdődi Pálffy (Palffy) Miklós nádor Stomfán (Stompfa), 1723. október 28-án kelt levele Szeleczky Márton alispánhoz, melyben utasítja az alispánt, hogy Scharinger atyának, az Ágoston-rendiek budai rendháza vikáriusának a kérésére Szentiván (Szent Ivány) puszta határának használatát vizsgálja a ki az ország törvényei szerint, (latin) 1723. No. 7. 394. 1722-ben (!) kötött barátságos megegyezés Kalocsa István és Ambrus között a Csongrád vármegyei Tömörkény (Temerkeny) puszta porcióját illetően, (latin—magyar) 1724. No. 1. 395. Fáy (Fáy) Mihály kérésére Szeleczky Márton alispán Pesten, 1724. március 22-én parancsot adott Bénye és Gomba falvak, valamint Káva puszta határainak vizsgálatára, melyet Magócsy (Mágochy) Mihály szolgabíró, Bencsik Mátyás szolgabíró, Kvasovszky Zsigmond szolgabíró, Huszár István komisszárius és Zlinszky János esküdt március 28-án Bényén végeztek el. A tanúknak feltett kérdés: « Vallja meg letett hite után a tanú, ahol most a gombai szántáson állunk, és körös-körül több gombai szántások vannak ezen a hat darabon, mikor a fátens bírta árendában a bényei pusztát, a török időben hová tartozandó volt, gombai földhöz-e, vagyis a bényei pusztához? A kihallgatott tanúk: • Kurinczy Pál dányi lakos, kb. 52 éves vallja, hogy mikor Bényét, úgymint pusztát az édesatyja árendába bírta, azon darab hátast, amit most már a gombaiak felszántottak, tudja jól, hogy ott erdő volt, vadalma- és körtvélyfák voltak. Mint bényei pusztához tartozó földet, szabadon és békességesen bírták és marhájukkal legeltették, soha senki nem háborgatta őket. Sőt arra is emlékezik, mikor a gombaiak vadalmát vagy körtvélyt szedtek, elvette tőlük. Feljebb, ugyanazon hátason sok gyalogmeggy termett, azt is mindenkor bényei földnek tartották. A gombai gyermekektől elszedték gyakorta, mikor ott kapták a meggyet. Soha a gombaiak nem szóltak iránta, és így szabadon a régi elhagyott útig — amit keresztül szántottak ugyan a gombai lakosok, ami Zsigerről (Siger) Monorra járt; ott pedig, ahol most út van, semmi út nem volt, ameddig a gombaiak akarják a gombai földet tartani, alul pedig a mostani