Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

10. A rókalyukaknál lévő hányástól ismét délre a Körösi úton átmenvén, nemde egyenesen a kettős halomig tartatott és bírattatott mindenkor Péteri határa, és nemde a kettős halomnál van Péterinek Gyállal és Kerekegyházával szeghatára? 11. A kettős halomtól ismét dél felé a réteken és turjánoson át, nemde egyenesen azon kettős határig tartatott és bírattatott mindenkor a kerekegyhá­zi hafár, aminek egyikét Némedi felől ezelőtt négy esztendőre viceispán úr őkegyelme törvényesen megnyitott, és nemde ugyanott van Gyálnak, Némedi­vel és Kerekegyházával való szeghatárja? A kihallgatott tanúk: • Boda István, kb. 77 éves üllői lakos, a váci (Vácz) káptalan jobbágya vallja: 1. Néhai az üllői Szarka György nevü öregember mutatta a tanúnak, hogy az üllői és az ócsai utak között, a Hosszú-rét alsó farkán ütközne meg a lébi, a pakonyi és a halomegyházi puszták határa, és amidőn az üllőiek Ha­lomegyházát bírták, mindaddig ahhoz használták és tartották. 2. Tudja, hogy a Hosszú-rét fölső farkán, a dél felől való oldalában ami három határjelet mu­tattattak, azok mindenkor pakonyi, gyáli és halomegyházi szeghatárok voltak. 3. Tudja, amint a hármas határtól észak felé fordulván, ami oldalas határokat mutattak és találtak, azokat mindeddig Gyál és Halomegyháza között cursua­lis, vagyis oldalhatároknak tartották, amint most is úgy tartja a tanú. 4. Vallja, hogy ami a két domb között a rókalyukaknál lévő most is „tecetes" hányás van, az Halomegyháza és Gyál között való határ, és az üllőiek mindenkor bé­kességesen bírták. Egykor ugyan némediek mint gyáli pusztát bírók hatalmasul bejöttek azon határon túl, köles alá szántani, de akkor is az üllőiek a köleseket összetörették és rontották, és soha nem emlékezik arra, hogy amely szántóföldek a két domb között most parlagul állnak, valaha Gyálhoz bírták volna, hanem mindenkor Halomegyházához. 5. Azt vallja, hogy e mu­tatott hányást a halomegyházi és a gyáli föld között oldalhatárnak tartotta, s amint gondolja, ugyanezen hányásnál végződik a gyáli határ, és tovább nem megy. 6—7. Tudja, hogy e három határ egyike halomegyházi, másika szentlő­rinci, a harmadika gubacsi, mivel azon időben ezen darab föld egész a Dunáig csak Gubacsnak neveztetett, és amíg birodalmában voltak nevezett üllőiek a halomegyházi pusztának, mindig eddig bírták szabadosan. A gyáli föld pedig, tudja, hogy eddig nem terjedt, hanem „elmarad". 8. Tudja, hogy azt a kutat Szeleczky uram őnagysága ásatta. • Horváth István, kb. 45 éves szigetszentmiklósi (Sziget Szent Miklós) la­kos vallja: 1. Semmi. 2. Ezelőtt húsz esztendővel Némedin béres szolga és gulyás lévén kb. tizenhat esztendeig, tudja bizonyosan, hogy e megmutatott három határhányás különbözteti a pakonyi, a gyáli és a halomegyházi földe­ket. 3. Semmi. 4. Tudja bizonyosan, hogy mindenkor e határig tartották a halomegyházi földet az üllőiek, s maga a tanú is pásztorságában addig tartót­

Next

/
Thumbnails
Contents