Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

kalocsai érsek embereit a Doromlás-erdőből éjjel megfogták s marhástul, szánostul előbb Mésdre, azután Szekszárdra vitték, akkor hallotta Pál deáktól, a szekszárdi uraság hajdújától s másoktól, hogy Pincés Imre helytartó küldte őket. 2. A szekszárdiak tizennégyen lehettek, s közülük meg tudja nevezni Pál deák és Magos Gyurka urasági hajdúkat, Mészáros Samut és egy Cseplesz (Csepléfi) nevü embert, a többiek nevét nem tudja. Sötét volt, ezért a fajsziak közül négynél többet nem látott, de ezek nevét sem tudja. 3—4. Hogy ki és miképpen bírta a Doromlás-erdőt, nem tudja. • Illés István, a kalocsai érsek 21 éves sükösdi (Sűkősd) jobbágya vallja: 1. Ő azok között volt, kik a kalocsai uraság számára a Doromlás-erdőben fát vágtak, s éjjel a fajszi és szekszárdi lakosok rájuk mentek s előbb Mésdre, azután Szekszárdra vitték őket a múlt télen szánostul, ökröstül. Mivel a szekszárdi uraság tiszttartója elé vitték őket, úgy gondolja, hogy Pincés Imre tiszttartó parancsára tették ezt velük. 2. Úgy véli, hogy tizennégyen voltak a szekszárdiak, kik közt jelen volt Pál deák, az uraság hajdúja, egy másik hajdú, s az uraság egy jágere, azután Csizmadia Jankó. Többet megnevezni nem tud. A fajsziak — úgy hallotta — harmincan voltak, de mert sötét volt, senkit sem tud közülük megnevezni. 3—4. Semmi. • Késmárki (Késmárky) Ferenc, az érsek 30 éves sükösdi jobbágya vallja: 1. A múlt télen farsang három napja előtt egy héttel szombatra virradóra rájuk rohantak némely szekszárdi és fajszi lakosok, s előbb Mésdre, azután Szekszárdra hajtották őket szánjaikkal és ökreikkel. Akkor egy szekszárdi ember ült a szánon (nevét nem tudja), s ettől hallotta, hogy Pincés Imre tiszttartójuk küldte el őket. 2. Megszámolta a szekszárdiakat, s tudja, hogy tizennégyen voltak: az uraság két hajdúja s a német jáger, a város mészárosa, Mester Jankó, a többieket nem tudja. Ugyanazon szekszárdi embertől azt hallotta, hogy harmincan voltak. Egyikük Csupó István, a többiek nevét nem tudja. 3. Korábban is vágtak fát az érsek részére a Doromlásban. 4. Hogy bírták-e a fajsziak az erdőt, nem tudja, de azt igen, hogy a kalocsai érsek a tanú „emlékezetétől fogvást" mindig magáénak tartotta. • Radresityit Tamás, az érsek 20 éves sükösdi jobbágya vallja: 1. Farsang utója felé, mikor éjjel a kalocsai uraság emberein a szekszárdi és fajszi lakosok rajtaütöttek s először Mésdre, aztán Szekszárdra hajtották őket szánjaikkal és ökreikkel, a tanú is jelen volt, s akkor hallotta a szekszárdi uraság hajdúitól, hogy Pincés Imre tiszttartó parancsára cselekedtek. 2. A szekszárdiaktól hallotta, hogy ők tizennégyen voltak, s köztük volt a két hajdú, Pál deák és Hajdú Gyurka, az uraság jágéra, Mester Jankó és a helység mészárosa, a többiek nevét nem tudja. A fajsziakról azt hallotta a nevezett hajdúktól, hogy harmincan voltak. Közöttük volt Csupó István. A többiek nevét nem tudja. 3. Tudja, hogy a kalocsai uraság Doromlás-erdő birtokában volt mint sajátjáéban, mivel a tanú évente sokszor szokott onnét az uraságnak fát hordani, há-