Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

• Szabó (Szabó) Erzsébet, Kaszap István 45 éves felesége vallja: 1—4. Semmi. 5. Sokszor hallotta Dávid Istvánnétól, hogy férjének semmije sincs, s amije van, az az asszonyé. 6. Semmi. 7. Hallotta az asszonytól sokszor, hogy mikor egymással veszekedtek, ezt mondta férjének: „ha gyermekeimnek eszek, lesz halálom után, még lábravalódat is lehúzhatják rólad, mivel semmid nincsen magadnak, valami van, mind az enyém és utánam a lányaimé". 1732. február 28-án (!) folytatják Rús Gergely perét. Megjelent Rús Gergely felesége Komjáti Ilona képében, s azt mondta, hogy néhai Komjáti Istvánnak Dávid Istvánra és ennek özvegyére, Szekszárdi Juditra szállott javakat Szekszárdi Juditon követeli. De mivel kétséges a dolog, ha volna valamennyi pénze Dávid Istvánnénak néhai Komjáti István keresményéből, jóllehet a tanúbizonyságokból kitetszik, hogy Komjáti Istvánnak javai maradtak, de hová lettek és „még most van-é csak pénz is benne, hol és kinél, nem constál". Mikor Dávid István halála előtt végrendelkezett, ennek előtte való felolvasásakor jelen volt Rús Gergely, s mikor Rús Gergelyné mostohaapjának, Dávid Istvánnak azt mondta, hogy őrá miért nem hagyott valamit édesapja Komjáti István „maradványiból", a „testamentáriusok" előtt azt mondta Dávid István: a Bibliára tett kézzel megesküszik, hogy soha Komjáti Istvánnak még 10 forintját sem látta, s ezt Rús Gergelyné is elismerte. Mikor tanúkat találtak, kik jelentették: Dávid Istvántól és feleségétől hallották, hogy ceglédi „intereses" pénzből éltek, és felesége Komjáti István halála után hat forinttal sem bírt, elfogadta, hogy Komjáti Istvánnak semmi pénzét vagy jószágát nem fogja megtartani és eltagadni. Március 6-án folytatják a pert. Rús Gergelyné, Komjáti Ilona anyja, özvegy Dávid Istvánné ellen követeléssel lépett fel. Eszerint mikor Komjáti István halála után férjhez ment Dávid Istvánhoz, Komjáti István javait új férjéhez vitte. Erre Dávid Istvánné azt felelte, hogy semmilyen javait „nem tudja" Komjáti Istvánnak. Bebizonyosodott, hogy Komjáti Istvánnak voltak „alkalmas javai", de az nem bizonyosodott be, hogy mennyi pénze ment Dávid István „keze alá". Nehézséget okoz, hogy Dávid István halála után özvegye nem támasztott követelést. Nyilvánvaló, s ezt a követelő is elismeri, hogy mikor Dávid István végrendelkezett, akkor Rús Gergelyné Komjáti Ilona odament és kérte Dávid Istvánt, hogy mit hagyjon neki Komjáti István jószágából. Erre Dávid István megesküdött, hogy Komjáti Istvánnak még tíz forintját sem látta egy csomóban, s ezt akkor a jelenlévő testamentáriusok is elismerték. Szekszárdi Judit kész megesküdni arra, hogy sohasem hallotta Dávid Istvántól, hogy „csak egy pénz is" lett volna nála Komjáti István pénzéből. Mindezek miatt Komjáti Ilona követelését elutasítják, Szekszárdi Juditot pedig felmentik. A per ezzel befejeződött. Kiadta Baráth János, Kőrös oppidum esküdt jegyzője