Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

(Komiati) Istvánnét, vagy előbb, özvegységében, és miképpen cserélte a körösi szőlőjét? Ismeri-e Dávid Istvánnak egyéb vagyonát, mielőtt elvette Komjáti Istvánnét? A kihallgatott tanúk: • Dávid (Dávid) Mihály, 34 éves vallja: Tudja, hogy Dávid István a Ceglédi-szőlőhegyen lévő szőlejét két év alatt csinálta saját két kezével, „két pasztát százkét utbul állva", özvegységében, s nem akkor, mikor Komjáti Istvánnét feleségül vette. Ezt a szőlőt elcserélte a körösi szőlőért, s adott melléje tíz tallért, de hogy ez a pénz kié, azt nem tudja, de azt tudja, hogy Dávid Istvánnak volt „tehetsége", minthogy Komáromból Ceglédre érkezve hozott magával hat ökröt és vasas szekeret. Dávid Istvánra atyjától maradt egy darab szőlő is. Ezt is eladta, mikor Komjáti Istvánnéval már együtt volt. • Pap István, 60 éves vallja: Tudja, hogy ceglédi szőlejét Dávid István özvegységében csinálta, mikor még nem vette feleségül Komjáti Istvánnét s talán még nem is ismerte. Ezt a szőlőt elcserélte a körösi szőlőért, tíz tallért adva melléje. Hogy a pénz kié volt, nem tudja. Dávid Istvánnak volt „tehetsége", mert Komáromból hozott hat ökröt, egy vasas szekeret, atyjától is maradt neki egy darab szőlő, s azt, mikor együtt volt Komjáti Istvánnéval, eladta. • Tar Pál, 50 éves, azt vallja, amit az előző tanúk. 1732. január 24-én megjelent Cegléd város bírája és tanácsa előtt ifjú Dávid István mostohaanyjával együtt, s megegyeztek, hogy ifjú Dávid Istvánnak mostohaanyján, Szekszárdi (Szegszárdi) Juditon semmi követelése nincs a szőlő, a ház és egyebek dolgában, melyek Szekszárdi Judit birtokában maradnak. Ezért Szekszárdi Judit, jóllehet a végrendeletben csak 8 forint, vagyis „8 akó bor maradt ifj. Dávid Istvánra, ő pedig adott neki 20 forintot, egy „béletlen" mentét, egy viselt dolmányt és egy kék új övet. Beretvás István főbíró, Jó (Joó) Gergely, Pál István, Kecskeméti György, Pataki István jegyző és Baráth János másodjegyzö előtt. Ifjú Dávid István és Szekszárdi Judit kézvonásával, kiadta Baráth János jegyző. Dávid Istvánné 1732. március 6-án kelt nyilatkozata Rús Gergelyné követelésére. Úgy érti, hogy bizonyos gombokat keres rajta, melyeket Bozsó (Bozo) Gergely csinált „némelly dirib-darab ezüstből két forintért", de az ő férje