Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)
Regeszták
a kuruc világ előtt 5 évvel Korsós István fajszi lakosnál mint kanász szolgált 3 évig, és a sertésekkel a Sártű-fokon átbocsátották, gyakran fenyegették a bogyiszlóiak. Leginkább Végh Mihály, kinek sertésóljai és gyümölcsöse a nevezett fok mellett volt, s most is „az dió fákban fenn állnak", fenyegette a tanút, hogy csak a jószomszédság kedvéért engedik meg, hogy földjükön átjárjanak, amit megköszönhetnének, s ha kárt tesznek, megverik őket. Erre a tanú azt kérdezte, meddig tart az ő földje? Erre azt mondta: egész a Sár-fokig a mienk, azon túl pedig a tiétek. Aztán gazdájának is megmondta, íme a bogyiszlóiak fenyegetnek veréssel, mire az azt mondta, csak kárt ne tegyen, akkor nem bántanak. A kenderföldek, melyek a nevezett fok mellett vannak, a bogyiszlóiaké. Ezt elégszer hallotta gazdája szájából, hogy a Sártű-fok a határ Fájsz és Bogyiszló között, melyet azért töltöttek meg hol a bogyiszlóiak, hol a dusnokiak, hol a fajsziak, hogy az árvízkárokat a Rétségben megszüntessék. 3. Mivel kanász volt, nem volt gondja arra, miért hívnak egy darab rétet Pap kaszálásának. 4. Gözü-fok megegyezik Sártü-fokkal, más fokokról is tud, de melyik kinek a határa, nem tudja. 5. Taré János, a Baranya megyei Kölked (Kölkéd) 45 éves lakosa, a pécsi (Quincue Ecclesiae) püspökség jobbágya vallja: 1. Tudja, hogy a fát a bogyiszlói erdőn a kalocsai uradalombeli jobbágyok vágták ki és fajsziak hordták el. 2. Bizonyos, hogy a Sártű-fok (Sár Tű Foka), mely „a Duna felé az töltésnek megy", a Fájsz és Bogyiszló közti határ. Az elhordott fa jóval alul van azon a fokon, melyet először a bogyiszlóiak töltöttek meg, de elhordta a víz és boldogult Csery úr a fajsziakra „vetette", hogy töltsék meg, hogy a mezőkön a víz kárt ne tegyen. Mindig bogyiszlói Kis-Porongnak (Kis Porong) nevezték, ahol a bogyiszlóiak kenderföldjei voltak. A bogyiszlói Kis Mihálynak a nevezett fokparton gyümölcsöse volt és békével bírta mint sajátját, azalatt, mivel szép tiszta volt, meg is kaszálta, és mivel sertéseit a tanú „öszve nem vehette", felhágott az almafára és megrázta, „mellyen hogy rajta kapta, fejszével kergette". Mint kanász szolgálta a fajszi Simon Györgyöt 5 évig és ez alatt más határról nem hallott, mint a Sártű-fokról, mely a két határt elválasztja. Hogy egyiknek vagy másiknak a marhája egészen a faluig ment, nem ellenezték, mert jószomszédságban éltek. 3. Nem tudja, miről nevezték azt a rétet Pap kaszálásának, mert mint szolga került Fajszra, de azt tudja, hogy bogyiszlói föld. 4. Semmi. 6. Tyúkos (Tyukos) János, 58 éves halasi kun vallja: 1. A kalocsai uraság részére jobbágyai által vágott és összerakott fát, melyet a fajsziak elhordták, bogyiszlói földön vágták, mert a Határ-fokon alul történt. 2. A Sártű-fok a határ Fájsz és Bogyiszló között, mert ő 10—12 éves volt, mikor Halasról vette Szabó István nevü bátyja és 4 évig tartotta. Gyakran jártak Bogyiszlóra templomba és mikor a nevezett fokon átmentek, hallotta a bátyjától, hogy ez választja el a két határt. Ugyanezt mondta neki a fajszi Simon János is.
