Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

budakesziek békességesen bírták a maguk határát, melyet elkezdvén a Budakesziről Budára menő úttól a Steinberg (Stambergh!) hegy lábán felmenő úton, azután a PreBburgerberg (Presburgerbergh) nevű hegy alatt, s onnét más útba bemenvén mind dél felé egy régi úton a berkek között, mely most is völgyecskének látszik lenni, egész egy bizonyos tócskáig, mely Rodeackernek [Rodelaker] neveztetik. 2. Vallja, hogy a budaiak a budakeszi határban vágták ki a fákat. 3. Steiner (?) (Síiner) János, a Mosón megyei Lebenyben (Liben) lakó, 60 éves jobbágy vallja: 1—2. Mindent úgy vall, mint az előző tanú, mivel egy időben laktak együtt Budakeszin. 4. Vesztfing János, 74 éves solymári (Solmár) lakos vallja: 1. Tíz éve múlt, hogy Budakesziről elment lakni, ott huúsz évig élt, s ezalatt az 1. és 2. tanú által mondott helyekig a budakesziek békességesen élték a maguk határát. 2. A budaiak a fiatal fákat a budakesziek által békességesen bírt földön vágták ki. 5. Trop Gáspár, a Fejér (Albensis) megyei Adonyban lakó 36 éves lakos vallja: mint a 4. tanú, mert azzal együtt huszonkét évig lakott Budakeszin. 6. Frech László, PPS vármegye 38 éves esküdtje vallja: 1. Azelőtt „a Méltóságos Uraság" tiszttartója volt, 1728 óta. Ettől kezdve 1729-ig az első tanúk által mondott helyekig a budakesziek békességesen bírták a maguk határát. 2. A kivágott fák helye Budakeszi területén volt. A vallomások megtétele után kimentek a terület megtekintésére a nevezett hat tanúval együtt Budakesziről a Budára menő királyi úton a Steinberg-hegy (Stainberg) lábáig, egy hányásig, mely részben kövekből, részben földből állt, melyet mint mondják, a budaiak széthánytak. Onnét a nevezett hegy mögött egy úton, mely mérsékelten dél felé hajolt, egy csupasz helyhez érkeztek, mely a királyi úttól kb. 800 lépésre van. Ezen átmenve egyenesen dél felé, egy másik csupasz helyhez érkeztek egy ösvényen, melynek felső részén van a PreBburgerberg. Alsó részén pedig egy járt utat pillantottak meg, mely az erdőből a Budakeszi út felé haladt. Ezt a budakesziek békességesen bírták. Innét 800 lépésnyire dél felé egy helyhez értek, ami az említett úttal egybeesik. Ezen az úton dél felé kanyarodva 300 lépésnyire, egy árkot találtak, melyben régebben meszet égettek, egy lépésnyire egy jobboldalon lévő úttól megláttak egy ráncos bükkfát, mely a gyökeréig leégett. Innét tovább mentek azon az úton, és annak vonala irányította őket, majd újra dél felé kanyarodtak 170 lépésnyire egy hársfa mellett, 50 lépésre a budai úttól. Innét tovább mentek 250 lépésnyire, bal felől egy Kalkgruben-nek (Kalchgruben) nevezett árok mellé érkeztek egy nyugat felé haladó ösvény mellett. E helyről egy cserjésen át vezető út nyomán haladtak, és 960 lépés után egy Spanwinkelweg (?) (spanwingelweg) nevü ösvény mellett Steiner János tanú, ki akkor Budakeszin lakott, vallotta, hogy a nevezett útig tartó szántóföldet békességesen bírta. Innét