Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)
Regeszták
• Nemes Czira Gergely, 56 éves vallja: 1—4. Semmi. 5. Még Kovács Mihály életében Kovács István magához hívatta Czira Mihály korábbi feleségét, Kiss Katát, s bizonyos aranyakat egy csomóban adott a kezébe azzal, hogy ezeket tegye el és senkinek se beszéljen róluk. Czira Gergelyné azonnal jelentette a tanúnak, s a tanú vissza is küldette a pénzt nevezett néhai felesége által. De azok újra visszaküldték a pénzt, hogy tartsa magánál, s a pénz őnála volt, míg Kovács Mihály meghalt, halála után pedig elvitte a pénzt Kovács Istvánhoz. Azt is hallotta a tanú elhunyt feleségétől, hogy az anyja azt mondta Kovács Istvánnak, tegye el ezt a pénzt, mert Kovács Mihály, ha el nem teszi, őt megcsalja. Azt is hallotta néhai feleségétől, hogy Kovács Istvánnak és Kovács Istvánnénak az anyjánál van még nekik 100 rénes tallérjuk, 80 aranyuk. • Szűcs Pál, 33 éves vallja: 5. Hallotta Kovács János csapiárostól, hogy azon osztály alkalmából forgatta a leveleket Kovács István, és akkor az „osztályra esendő" pénzt nem adta ki egészen. 6. A tanú még Kovács Mihály idejében vett egy csikót, annak az árát apránként dolgozta le. 1,3 vagy 4 forinttal volt még adós, s ezt az osztály után Kovács István kezébe adta. • Nemes János, 33 éves vallja, (tovább semmi) • Kovács János, 26 éves vallja: 1. Semmi. 2. Tudja, hogy az osztálynál nem volt jelen 15 ló, hanem utána egy hétre hajtották be, s akkor ismét elosztották. Azután „eszébe jutván", még ezeket vallotta: maradt két bélyegtelen csikó Kovács István lovai között, melyeket nem adott be az osztályba. Egyiket később Sepsey (Sepsei) Jánosnak adta. Az osztály előtt adott egy lovat Száraz Gergelynek. Maradt még Kovács Istvánnál egy kanca, melyet „osztályra nem adott". Ezt a tanú az osztály után Beretvás István ménesében Mikebudán (Mike Buda) talált meg. Mindezeket igazolja Gellért István szolgabíró és Halácsy Miklós esküdt. (magyar—latin) 1730. No. 11. 492. 1730. augusztus 7-én alulírott Horányi Gábor, PPS vármegye szolgabírája és Halácsy Miklós esküdt elismerik, hogy Althann (Althan) Frigyes váci püspök a múlt július 27-én nekik megparancsolta, hogy tartsanak tanúkihallgatást Zelenay Pál végrendeletéről. A tanúknak feltett kérdések: 1. Tudja-e a tanú, hogy mikor Zelenay Pál halálos betegségbe esett és javairól rendelkezni akart, először saját mostohafia által jelentette Kállay Imrének a maga betegségét és ugyanezen mostohafia által hivatta házához Kállay Imrét? 2. Vallja meg, hogy Zelenay Pál saját akaratából végrendelkezett-e, vagy másvalaki kényszerítette rá? És ki volt a kényszerítő?
