Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)
Regeszták
vári-tó felett való oldalban, a csővári bozótok végében lévő gödörre. 7. Onnét ki a hegytetőre dél felé, egyenest a csővári és az ácsai mostani vetések között lévő mezsgyén a rózsafa mellett való gödörre. 8. Egyenesen azon mezsgyén dél felé fel a hegytetőre, a mezsgye végében a Mocsolya-völgy felett való oldalban egy földhányásra. A tanúknak feltett kérdés (De eo utrum): « Tudja-e, látta-e, hallotta-e a tanú, hogy a felül megnevezett és látott helyek és jelek régi igaz határok-e? A kihallgatott tanúk: • Mátyási (Mattyas) János, kb. 68 éves kürti lakos, Újfalussy (Újfalusi) László jobbágya vallja: a kuruc háború előtt való esztendőben kimenvén az acsaiak a határokat vizsgálni, Kürtről is hozattak öt embert, akik között a fátens is jelen volt, és a csőváriak is jelen voltak felesen. Elsőbben is elmentek a Rókalyuk alatt való földhányáshoz, onnét észak felé át a Nagy János gátján, úgymint a Csővári-tó alsó végén való gáton, a hídon át egy kevéssé, a hídon túl hosszan járván a szántóföldeken át, a mostani határjárás szerint a Betelek patakja mellett észak felől két cserfa között meglátott földhányásra. Akkor azt hallotta, hogy arra ment át az ácsai és a csővári határ, de azelőtt azon a helyeken sohasem volt. • Tóth (Thott) István, kb. 70 éves dányi (Dán) lakos, a hatvani uradalom jobbágya vallja: 1. Amidőn gyermekkorában, ahol a földről leszakadott volna Acsa, szolgált négy esztendeig. Egy alkalommal a gazdájával menvén Nézsára (Néza), mondta neki a gazdája: Fiam, Istók, emlékezzél meg, ezt a rekettye melletti hányást tartjuk ácsai határnak. Amint akkor szemeivel látta azt a hányást, olyan nagy volt, mint most is. 2. Jóllehet a hányást nem látta, de azt tudja, hogy azon megnevezett cser- és mocsárfákig is tartották és élték az acsaiak a határt. A Betelek-völgytől fogvást a mocsárfákra és onnét az AlsóGalagonyás-völgyre, onnét a hídra, onnét a Rókalyukra, ahonnét folyamatosan az acsaiak bírták a szántóföldeket és réteket. A hídon aluli réteket a fátens ácsai gazdája bírta. 3. Semmit, amint hogy ott sem volt soha. Tudja, hogy mindenkor az acsaiak csinálták azt a hidat. 4. Vallja, hogy az Ácsán való szolgálatában is mindenkor addig a hányásig élték, és azt tartották határnak. 5—6. Semmi. 7. A kisebbik gazdájától „hallotta mutatni" neki azt a hányást: Istók ecsém, úgymond, eddig tartjuk az ácsai határt, amint hogy addig is élték, és maga is a fátens is egy kevéssé alább szántott azon földeken. • Tanúvallomást tett még: Juhász István, kb. 40 éves, gróf Koháry (Kohari) István országbíró jobbágya, Drégely (Dregelj) István, kb. 65 éves kürti lakos, Újfalussy László jobbágya, Gazsó (Gasó) Pál, kb. 40 éves kürti lakos, Hunyadi László jobbágya, Szamparszki András, kb. 40 éves kürti lakos, Hunyadi László jobbágya, Dóczi Mihály, kb. 80 éves dányi lakos a hatvani uradalomjobbágya, Tóth (Thott) György, kb. 85 éves dányi lakos, a hatvani ura-